Édesanyám kedves hegysége volt a Börzsöny. Érthető, mert Érsekújvártól ez volt a leggyorsabban elérhető hegység. A nagybörzsönyi Gregánékkal generációkra kötődött szoros barátság. Azután jöttek a változások, nekik el kellett hagyniuk Érsekújvárt, de a barátság maradt. Gyermekként én is sokszor megfordultam Nagybörzsönyben Mariska néninél és Emil bácsinál – immár ideátról. Egy ideje ismét sokat járok a Börzsönybe. Felújították a kisvasutat Szob és Nagybörzsöny között, hatalmas túrákat teszünk, talán hatodszor járom meg a Márianosztra–Nagy-Koppány–Sas-hegy–Só-hegy–Kopasz-hegy útvonalat; élvezem a Váctól Esztergomig elémtáruló panorámát. Mint ma is, közben egy jó vadgulyást elköltve a Szent Orbán fogadóban; élvezve a tavaszt, a vadgyümölcsfák virágait, olykor őzcsordákkal találkozva. Jut idő az elmélkedésre, az emlékezés cserepeinek összerakására, hogy honnan jövünk és vajon merre tarthatunk.
