- Tudod, mit jelent csehül tejföl? – kérdezi valaki Weöres Sándortól. – Nem tudom.
-Smetana. Mit szólsz? A legnagyobb zeneszerzőik egyikét úgy hívják, hogy tejföl.
-Na bumm – mondja Sanyika – a mienket meg úgy, hogy Liszt…
(S tegyük hozzá Kohl kancellár nevét is. Káposzta.)
- Ne takarítsunk. Az első négy év után a piszok már nem növekszik.
- Karinthy Cini: – Szörnyű, hogy nekem senki se szólt. Aláírtam volna a kiáltványt. És most milyen dühös lennék magamra ezért!
- Lehoczky Gergely a párizsi Irodalmi Újságban: egy igeidő használatának kimúlása nagyobb baj a nemzet életében egy csata elveszítésénél.
- A személyes múltunk a szüleink ifjúkoráig nyúlik vissza.
- Nézd már át az ékezeteket, légy szíves, én Kolozsváron nevelkedtem, mi másként ismerjük a hosszú és a rövid magánhangzókat.
- Az élet nem jól van kitalálva. Húzzuk egy darabig, aztán meghalunk, aztán jön a másvilág, aztán meg a semmi…
- Mindenki ingyen tiszteletpéldányt szeretne kapni.
- Mindent jobban tud másoknál, de azon kívül semmit.
- Olyan félig jó, félig rossz ember vagyok. Olykor-olykor egy-egy öregasszonyt félig átsegítek a forgalmas utcán.
- A magyarság egyik erénye, hogy ötletgazdag. Tessék ötölni.
- Magyarabok Luxor közelében: a kenyérre, mielőtt megszegik, keresztet karcolnak a kés hegyével.
- kocsis-Miatyánk – tíz percig tart.
- P. Sherwood: az összes tudományok közül a nyelvészetet illeti meg az első hely. (Új Horizont, 2001. 158 old.)
