Testvéreim

Milyen szép, egyedi magyar szó: test-vér. Eljöttek hozzám a nővéreim, Mimi és Mari. Testvértalálkozó. Mimit kicsit anyukámnak is tekintem, hiszen – ha jól tudom – még pelenkázott is (rajtam gyakorolta, később három fián művelte, mondjuk Marinak is jó iskola volt az öcsike két gyermekéhez). Tény, hogy mindketten óvodába is kísértek, s egyszer beszóltak nekik: ilyen fiatal, és már gyereke van! Mimi közgazdász lett, Mari építészmérnök. És itt van valahol köztünk, mellettünk Jancsi bátyám is, a közlekedésmérnök, akit az élet tavaly elvett tőlünk. Eljöttek hozzám Zamárdiba, folyt a szó, és persze nem beszéltünk meg semmit, csak örültünk egymásnak. Külön utakat jártunk be, egymáshoz értünk.