Mégpedig a Nemzetiben, a Mester és Margarita bemutatóján. Csodálatos, megkapó, de miről szól? Kérdezik körülöttem. Makogok. Képzeld magad a 30-as évek Szovjetuniójába. Születik egy mű, amely Krisztusról, egy mágusról és egy íróról szól (aki elégeti művét, akárcsak Bulgakov). És a hatalomról és az igazságról. A szovjet érában szólni arról, hogy milyen is valójában az ember. Kedvencem Woland vetkőztetős jelenete (ez nem valósult meg a mostani rendezésben, bár vártam), de pénz, régi ötszáz forintos valóban hullott az égből, haza is hoztam egyet. És elgondolkodtató, hogy elmegyógyintézetbe kell menekülni a világ elől. Woland mágus nekem Thomas Mann Mario és a varázslóját idézi (azonos kor, de nem tudhattak egymásról), az elmegyógyintézet meg Dürrenmattot (A fizikusok). – Magával ragadó rendezés (Alekszandar Popovszki), pörgő, poénosra vett első felvonás, lassuló, elgondolkodtató második felvonás. Ebben az adaptációban a főszereplő Woland (Bordás Roland), és nagyszerűen alakít, valamint nagyon szépen beszél Hontalan Iván ((Mészáros Martin), s akinek előítételei vannak, annak megsúgom van benne egy (nekem transzvesztitának) tűnő macska is. És pár mondat a… pandémiáról. (Mester és Margarita, Nemzeti, 2021. szept. 1.)

Itt hozzászólhat!