Duray Miklós köszönti a konferenciát, nyelvi példákat idéz, például azt, hogy micsoda logikátlanság a naponta hallott „magas szám” – azt kellene mondani, hogy kicsi vagy nagy szám. És közben rámnéz, én következem a konferencián, nyelvünk mai és holnapi állapotáról kell néhány gondolatot elmondanom, hozzám intézi a szavait, mintha én lennék illetékes. Magamra is veszem a szokásos módon: eredmények és eredménytelenségek, példák, továbbgondolható ötletek. Közben ránézek az első sorban ülő és az előadásomat türelmesen figyelő Duray Miklósra; több évtizede ismerem és tisztelem, de csak most találkoztam vele először. Fontos üzenetének tartom, hogy a nyelvünk tart meg bennünket olyannak, amilyennek ma még ismerjük magunkat, s ha nyelvünk nagyon megváltozik, formátlanodunk, másarcúak leszünk, s ezt az arcot nem lenne jó megismerni.

Itt hozzászólhat!

Megosztás