Kedves Gyula tanár úr, nem hagyhatsz így itt minket. Családodat, egyetemedet, tanítványaidat Egerben, Patakon, Besztercebányán, az egyesületedet, az egri szemiotikát és nyelvművelést… Hiszen 2002-ben te mondtad, hogy teremtsünk iskolát. Lett is egri szemiotika. A te kommunikáció tanszékedre alapozva. Mondtad is: Géza, így kell közösséget teremteni. Azután évekig tanítottam én is nálad: együtt ebédeltünk, kávéztunk, s esténként olykor megittunk egy-egy pohár jó egri bort. Nem is oly régen a bikavér-ünnepen, ebédek a vasútállomás mögötti Marlenkában, nagy beszélgetések a nyelvésztáborban. Október 3-án azzal zártad a 20. szemiotikai konferenciát, hogy a szemiotika a tudományok közös nevezője. Novemberben korábbi tanítványodnak segítettél a doktorijában. Nemrég azt írtad nekem: régi harcostársam, és hogy az Isten éltessen, és adjon erőt a folytatáshoz. Azt is írtad: Géza, ne dolgozz annyit. Volt ebben egy mélyebb üzenet? Nem tudok tőled búcsúzni, még nem, kedves Gyula tanár úr… Az utolsó fénykép, amit rólad készítettem, október 1-jén az egri szemiotikai konferencia megnyitóján, a Dobó-bástya konferenciatermében. Nekem így maradsz meg:

Itt hozzászólhat!