Még a gimnáziumban járt író-olvasó találkozón, nem volt kedve hozzá, egy kérdésemre kurtán és visszautasítóan felelt, majd belevéste nevét a könyvembe. Tanítványaimnál szóba került, újraolvastam.

Balladisztikus: Sokan voltunk – a már hasznot hajtani nem tudó öreg, nagyapa önkéntes, ünnepélyes, toros búcsúja az élettől, és egy apró jel: a meghagyott tyúkcomb az éhes gyereknek. Tündérvilág – az anya kitáncolja magát, szinte révül, mintha megrontották volna (Sinka István: Anyám balladát táncol prózai mása). Szegény leány, szegény legény – a szegénység megöli a szerelmet. Bíró Juli – ballada a büszke leányról. Isten a szekéren – egy Sánta Ferenc nevű ember szekéren egyszercsak megjelent az Isten. Hazavitte.

Népmese: Kicsi madár – megalázott, megénekeltett gyerek. Téli virágzás – a szegénység, fagyűjtés és öröm: az életre lehelt kismadár.

Ifjúsági történet: Mécsek – gyertyaárusítás halottak napján, ördögi kísértés: a pénz elveszi az eszüket, de azután rádöbbennek a hatalmára. (Mintha Mórát vagy Móriczot olvasnám.) Emberavatás: az első kereset, némi erotikai felhanggal. Csillagokig – Lány vagyok én, nem gyermek. Kicsik és nagyok – a kicsit utánozzák a nagyokat.

Népi életkép: Szalma-boldogság – egy szalmazsák újratömése. Föld – Föld, csillag – Hold: földosztás, majd: “tömörülni kellene”. Sok úr, egy paraszt – dobni dobtam. Sárga virág, kék virág – mai szemmel már más olvasata lenne ennek a minitörténetnek.

Háború, hatalom, kiszolgáltatottság, fasizmus: Az öreg ember és a fiatal – a hóhér tudománya, a kötél megkötése. Tyúk és kakas – tanya az olasz fronton (és persze mindkét oldalán Kálmán Imre dalát éneklik, de ezt csak én tettem hozzá). A Müller család halála – ősi, isteni törvény: a gyermek. Olasz történet – egy pillanatra a Mario és a varázslót juttatja eszembe. Nácik – megalázás, átnevelés a szavakkal. A veder – résenlét, a katonaság autizmusra nevel. Halálnak halála – a végletekig idegesítő kultúra (Örkény, Semprun jut eszembe).  (Sánta Ferenc: Isten a szekéren. Szépirodalmi zsebkönyvtár, 1974. 392 old.)

  • megköpdösött háromszor egymás után keresztről
  • Nem féltem én soha élőtől, sem holttól, volt is bajom érte éppen elég mindig
  • Ha vállamra veszem, mi lesz a madárral? Ha haza nem viszem, mi lesz a meleggel?
  • ahogy nőttem, úgy butultam, és soha olyan bölcs, mint gyermekkoromban voltam, többé nem leszek.
  • Nincsen énnékem ahhoz semmitlen semmi közöm
  • Letőtök ti mind, mind letőtök, s akkor hová mentek?
  •  Mikor válaszol az Isten az embernek?
  • Az ember keresztüllép az időn, s akkor már arra vona gondja… ami utána következik
  • Az ország nem műutak, házak meg hegyek – az ország azok az emberek, akiket mind szülők nevelnek fel!
  • annyit féltem már életemben
  • Nagyon szép fa. És nem tud róla, hogy halandó… a civilizációk is halandók, jönnek, felérnek a tetőre, és elmúlnak!

Ars poetica: „ügyeltem arra is, hogy ne szaporítsak a kevésből érdemtelen sokat, de a sokból szigorú keveset csináljak inkább” (389)

Itt hozzászólhat!