(Ma írtam) A „rádiójelenetnek” három szereplője van: a pszichológusnő, a gyerek és Mackó úr (aki főleg csak brummogással ad jelet véleményének). Az alaphelyzet: a pszichológusnő és a gyerek beszélgetése, a pszichológus beszélteti a gyereket, akinél egy maci van, de a gyerek ragaszkodik hozzá, hogy nem maci, hanem Mackó úr, vagyis az apukája. A beszélgetés eleinte úgy tűnik a gyermeki mesevilágról szól, ám a háttérben kibontakozni látszik egy szétesett család, meghalt apa, szeretőt tartó anya, reggel az anyjának a gázon kávét főző gyerek. Azt gondolhatjuk, hogy egy szocionovellát olvasunk (hallgatunk), de a történet egyre abszurdabb lesz: kiderül, hogy a gyerek a kávéfőzés során önálló világot épít fel („gázul gondolkozik”), sőt maga a gáz is tud gondolkozni: „gondolkozik gázul a gáz”. A gyerek fantáziájában a tárgy életre kel, megszemélyesedik (antropomorfizálódik): „A gáz a hosszú, kanyargós csőben fagyoskodik, minimum fázik. Didereg, mert nem tud leereszkedni az újfajta gáztűzhelyig. – Melegítsetek egy kicsit – mondja magában furfanggal -, fordítsátok el azt a kaput, ahol kibújhatok és tüzesedhetek. Ezért kell darab ideig benyomni a gombot, hadd forogjon, melegedjen a kapu közelében. Aztán elengedjük a gombot, nyílik a kapu, gyufalángból gyullad a gáz. Örül, olyan, mintha röhögne.” (Aki gyújtott már így meg gázlángot, az ismeri a fellobbanó gáznak ezt a valóban „röhögésre” emlékeztető hangját.) A gyerek világának középpontjában tehát a gáz és annak begyújtása áll: egyszerre praktikus cselekedet (kávéfőzés), egyszerre játék (megszemélyesíti a gázt), egyszerre biztonsági kérdés (fel is robbanhat, s „akkor bumm a konyhának is, meg nekem is, meg Mackó úrnak is, meg anyám se iszik többé kávét, meg a szomszéd ügyvéd bácsi sem nagaszakizik többé”), s éppen az utóbb említett furcsa igével egyszersmind a hidrogénbomba és atombomba jelenségének a megidézése. Az egyszerű kávéfőzés nem pusztán családi, hanem kozmikus katasztrófa képzetét kelti. A pszichológusnő nem érti meg a gyerek világát, sajátos számolási, világlátási rendszerét, intézetbe küldené a gyereket, aki további furfanggal fordít a helyzeten. (Bővebben a Marsall László hangjátékairól, s általában a hangjátékról mint műfajról írott dolgozatomban.)
Itt hozzászólhat!
