Nagy társadalmi, közösségi szolgálatot tud ellátni a nyelvstratégia, a nyelvművelés, a nyelvtudomány. Szent ügyet szolgálunk. A nyelv több mint kommunikációs eszköz. Identitásunk, s ezzel együtt földi „jóllétünk”, mentális egészségünk alapja a nyelv. Nekünk a magyar nyelv. Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy ez egy különleges nyelv. Ezt nem árt tudatosítani. Mi pontosan addig a percig leszünk magyarok, amíg magyarul beszélünk. A világon a nyelvek száma csökken, sok-sok nyelv van veszélyben, a magyar a határon belül nincs veszélyben, de határon kívül igen. Ahol más államnyelvekre kényszerítik a magyarokat, ott a hátrányos helyzetbe kerülő nyelv visszaszorul. Mindig az állam nyelve az erősebb. A nyelvstratégia nem egyszerűen kommunikációs, hanem társadalmi, lélektani feladat. Közös nyelvünk összeköt bennünket elődeinkkel. A magyar nyelvben kódolva van minimum háromezer év tapasztalata. Ha egy szót kimondok, abban benne vannak a szüleim, rokonaim, összes elődöm. Persze minden öntudatlanul hat, de egészen biztosan hatással van lelkiállapotunkra. A tudatalattinkban a magyar nyelv bennünket egy nagy történeti közösség részévé tesz. Ha magyar költőt olvasok, nekem mindig más, mintha egy más nyelven alkotó költőt olvasnék, bármilyen jó is a fordítás. A magyar nyelvészet nem pusztán egy elméleti, technikai-technológiai-kommunikációs feladat és kutatás, hanem jóval több, ami a magyar ember lelkét, érzelemvilágát, hagyományait, megmaradását és jövőjét is kell, hogy szolgálja.

Magyar Kultúra magazin, 2022. április (Pál-Lukács Zsófia interjúja, képek: Kurucz Árpád)

Itt hozzászólhat!