Elhívtak Balatonberénybe, ahol a szőlőhegyek között Hamvas Béla-borút, még inkább körút jött létre, kis táblákkal, idézetekkel, és egy meseszép látvánnyal szolgáló kilátóval, állítólag itt írta Hamvas A bor filozófiáját, de bort nem láttam, turistát, érdeklődőt sem, csak egy német lakókocsit, most ők élvezik Hamvas látványát, s valószínűleg fogalmuk sincs Hamvasról. Úgysem tudnám nekik elmagyarázni, ezért csak magamnak írom ide kedves Hamvas-soraimat.  (Kilenc óra Fonyódon, a hegyen, Szántódon.)

„A madarak zenéje inkább zene, mint az embereké; az emberi zene nagyobbik felében beszéd.” „Az őskori nyelvben a természetfeletti látás és beszéd nyilvánul meg. Az ősszó Isten szava. A teremtő Ige. … Isten teremtő ereje a szóban van.”

„Minden tett és gondolat és szó vagy rossz, és akkor a szenvedést növeli, vagy … a földet boldogabbá teszi.” „Egyetlen szó mindent elronthat. Egyetlen ember az államot megerősítheti.”

„A szó (logosz) az, amely az összeköti a természetet a szellemmel. Amely az érthetetlent érthetővé teszik. Az értelmetlent értelmessé. … Láthatóvá tenni annyi, mint megnevezni. A nyelv az élő tűz, amely teremt. Csak az a van, amit a nyelv kimond. Ezért mondja a hagyomány, hogy Isten a világot szavával teremtette.” (Bővebben A művészet és a nyelv születése című könyvemben, illetve most születő újabb Hamvas-esszémben.)

Itt hozzászólhat!