Euripidész Bakkhánsnők. Dionüszosz, a bor, mámor és színház istene párharca Pentheusszal, aki ellenáll. Ám az istenek erősebbek. Dionüsziosz őrjöngő bakkhánsnőkké változtatja az asszonyokat, köztük Pentheusz király anyját. Pentheusz nőnek öltözve meglesi őket, anyja megöli. Egy igen és nem áll szemben egymással, ráadásul egy isten-ember vita: és ennek kegyetlen, véres, sorszerű és egy istentől elrendelt következménye. Másfél óra. 12 lány és fiú a kar: merev arc, kerekre nyitott száj, távolba szegezett tekintet, hangos, ritmikus lélegzés és testmozdulatok. A szereplők gépszerű, ritmikus mozgása. Testek és szövegek ritmusának (rítusának) összehangolása. A középpontba a kar (kórus) kerül: bejönnek, kezük szétnyílik, földre esnek, alakzatokba rendeződnek, ők a mozgó színpadkép, végül (korunkat idéző) őrjöngő, önkívületi táncot járnak. Hangsúlyos motívum: a vér.  Az egyedi színpadi nyelv olykor a szöveg helyett beszél. Nincs feloldás, feloldozás. Az igenek-nemek harcában az isten akarata érvényesül. (A világban éppen most élesedik, sőt végleteződik az igen–nem; rohanunk a kataklizma felé.) A kaposvári színinövendékek teljesítménye utolérhetetlen (egyik mutatványukat este otthon megpróbáltam, alig megy), a 77 éves görög rendezőnek és színházi újítónak (Theodórosz Terzopulosz) elénekelt ajándékdaluk végtelenül kedves. (Euripidész: Bakkhánsnők. Nemzeti Színház, bemutató, ma)

Itt hozzászólhat!