Az a jó művészet, ami gondolkodtat, s nem hagy nyugodni. Bosch művészetében tetszik a korai montázstechnika: nézd meg aprólékosan, közelről, és mindig lesz valami, amire nem számítottál. Leginkább persze a Földi gyönyörök kertjére voltunk kíváncsiak. Tudtuk, hogy csak másolat érkezett Budapestre, de abból is csak a középső. Pedig a trilógia együtt érdekes, csak együtt. Egyik oldalon a paradicsomnak, a másik oldalon a pokolnak kellene lennie. Így viszont torzó, és alig értelmezhető. Mi lenne, ha például a mai technikákkal kivetítenék ezeket? És erről eszembe jut a művészettörténészek fetisizmusa. Mármint az, hogy csak az eredeti számít. Szerintem nem. A mai technikákkal a tökéletes másolatok is számítanak. S akkor nem lenne szükség átvilágításra, motozásra, fegyveres őrökre sem. Az eredetit pedig dugják el egy pincében. Ja, hogy akkor eltűnne a misztikum, és talán múzeum se kellene?

Itt hozzászólhat!

Megosztás