Egy interjúkötet (Maczóné Káplár Zsuzsa kérdez) és egy esszé Harangozó Imrével.

  • Etelköz nem ereszt: irány a moldvai magyarok (23)
  • Az ember egy pillanatra sem feledkezett meg arról, amiről nincs érzéki tapasztalata. Ez a hit” (34), “az élet nem kezdődik, hanem egyszerűen van, energiáit korábbi, már meglévő életből meríti, de hozzáteszi a magáét is – ettől lesz egyedi, egyszeri és megismételhetetlen” (41)
  • Orbán Balázs: Miért utazik harmadik osztályon? Mert nincs negyedik (54)
  • Mezőség a székelység ősi szállásterülete (56)
  • “A hagyományt nem kell őrizni, mert vagy én vagyok a hagyomány, vagy nincs hagyomány” (70)
  • a meséhez ösztönös lelkesedéssel vonzódik a gyerek: ősi gondolkodásmód, analógiák keresése, szimbolikus megfogalmazás, másfajta időélmény (81)
  • hajdú ember borotvatartóján: Lettem, vagyok, múlok, ismét leszek (1828) (89)
  • betlehemeseink nem csupán középkori misztériumjátékok elnépiesedett, romlott változatai, hanem ősi mítoszok, Szent István előtti hagyományok maradványai (97)
  • “Hálás dolog az anyanyelv, megtartja megtartóit. S a megőrzött nyelv, az anyáról leányra, apáról fiúra öröklött nyelv a gyermekek ajkán kivirágzott, s vált belőle eleven népköltészet. A szavak nyomán a szív és a kéz is megmozdul, s születik, tárgyiasul a csoda, válik eleven és életet adó képpé, valami olyanná, amit ma jobb szó híján népművészetként emlegetünk. Lesz belőle a lányok nyakát övező inghím, legénynek adott keszkenő – viszonzásul mosósulyok, guzsaly s megannyi értékes tárgy. Az új nemzedék ajkán pedig ismét édes anyanyelv.” (100)
  • “népünknél együtt él az ősi, kereszténység előtti, és a keresztény gondolkodásmód. Egyik sem a maga kizárólagos igazát, egyedül üdvözítő voltát hangoztatja. Lényegében a Teremtő üzenetét mondják, hogy hallja meg minden teremtett lélek.” (111) (Fríg kiadó, Bp., 2014.)
Itt hozzászólhat!

Megosztás