Olvasom: “A minap Bereményi Géza szólt valahol arról, hogy véleménye szerint az ukrajnai háborúval lezárult a második világháború óta tartó korszak. Ez tulajdonképpen ZÁRVÁNY volt a történelemben, és most visszaáll a történelem szokásos menete. Amikor erről beszélgettek írótársával, Spiró Györggyel, a következő kijelentést tette: Szép korszakban éltünk, Géza…”
S hogy én ezt hányszor elmondtam. Hogy hálát adhatunk a Jóistennek, hogy a mi életünkben nem volt Magyarországon háború. Merthogy apáméban kettő is volt, anyáméban egy, és nagyon, de nagyon megviselte őket. Hálát adhat az én korosztályom, és mindenki, aki utánam van, a Jóistennek, hogy békében és jólétben élhetett, és ne tessék fanyalogni, hogy nem eléggé, meg hogy Nyugaton, meg hogy milyen élet ez. Én láttam a világ nagyobbik, szegényebbik felét, s mindig végtelen hálával tértem vissza, s örültem mindennek, ami Magyarország, és évtizedek óta mondom, hogy ne legyünk, mert nem lehetünk elégedetlenek, szomorúak, mert másoknak sokkal több okuk lehetne rá, és mégsem azok. Mindenkinek lehet oka panaszra, keserűségre, de mindig azt kell nézni, ami van, ami megvan: és mindenkire süt a nap, mindenki megtalálja az életben az örömöt, a boldogságot, ha akarja.
Szép korszakban éltünk… És ezt kellene most megőriznünk.
Itt hozzászólhat!

Megosztás