Egy napon születtünk. Főtanárúrnak szólít. Szépe Györgytől és Petőfi S. Jánostól vette. Ha hív, én is rögtön azt mondom: főtanár úr! Most hív. Hogy szeretné látni az újabb könyveimet. Elviszem neki. Több mint negyven éve ismerjük egymást. Most vagyok először nála. Mutatja, hogy könyveinek jó részét már a Károli-egyetemre hagyta. S hogy megy még több könyv, kézirat. A mitológiai lexikon egyelőre dobozokban. És további munkák. Szüntelen dolgozik. A lakásban nagy az élet, jönnek, mennek. Leülni alig lehet, mert mindenütt kézirat. Elhoztam a kért könyveket. Rögtön dedikál ő is néhányat. Azt hittem, hogy könnyebb hátizsákkal indulok haza. De nem. Hazafelé a metrón már olvasom az egyiket. Közvetítő. 75. születésnapjára kapta. Én is írtam bele. A samanizmus posztmodern korszaka: új pogányság. Nincs új a nap alatt. Búcsúzóul mondom, hogy azért negyvenévente látogassuk meg egymást. Ő most lesz 80.
