Most, hogy egy kicsit szurkolok a Strandfesztivál fiataljainak, hogy ha már eljöttek barátaikkal Zamárdiba, sokat fizettek, fel- és rákészültek, fodrászhoz mentek, előkészítették legjobb cuccaikat, ne mossa el egy vihar az ő “majkájukat”, mint a legutóbb. Pedig én életemben nem voltam ilyen fesztiválon, nem is leszek már soha, nem is hiányzik, nem is értem, hogy augusztusban miért ne lehetne élménydúsabb, természetesebb, költség- és környezetkímélőbb programot kitalálni. De megértem őket, nekik ez kell. Látom, hogy várják és vágyják, miért ne legyen meg az örömük, ha másokat nem zavarnak. Mondjuk, szemben, Tihanyban talán nem ezt mondják, és nekik is igazuk van.

Mindig elleneztem az egészéjszakás, őrjöngő, tomboló bulikat. Sok tábort szerveztem, állandó kérés volt a búcsúbuli: ugye az utolsó éjjel lesz diszkó és hajnalig? Ameddig én voltam a táborvezető, nem engedélyeztem, utáltak is érte. Amikor már nem én voltam a táborvezető, akkor jött az ismerkedőbuli, a felezőbuli és persze a hajnalig tartó búcsúbuli. Mivel nem voltam felelős táborvezető, nem akartam beleszólni, visszavonultam, megpróbáltam aludni. Egy ilyen búcsúbuli után, reggel én voltam az első a reggelinél, mindenki más még aludt. Reggeliztem, amikor bejött egy család, a táborvezetőt kereste. Aki még szintén aludt. Felálltam, bemutatkoztam, komolyan megnéztek, körbenéztek, üres üvegeket láttak, azután az asszony a szemembe nézett: Itt lakunk a szomszédban. Egész éjjel nem tudtunk aludni. Szégyelljék magukat! És maguk még tanárok?

Csak hallgattam. És szégyelltem magam. Azóta is.

Itt hozzászólhat!

Megosztás