Apokalipszis soha

A környezetvédelmet – legalábbis ami abból a médián át eljut a tömegekhez – bántó leegyszerűsítések, primitív okfejtések (környezeti apokalipszis, átpolitizált klímatudomány, rémhírkeltés, öko-szorongás) uralják. Az atomerőmű rossz, nem szabad fát kivágni, a jegesmedvék kihalnak, az Amazonas őserdői látják el oxigénnel a Földet… Michael Schellenberger is elhitt eleinte mindent, vegetariánussá vált, majd tanult, okult, beutazta a Földet, különösen szegény országokba látogatott el, s ma sokkal összetettebben látja a környezetvédelmet, független, pártatlan kutatási szervezetet alapított:

• Most már látom, hogy a környezeti problémák miatti szomorúságom nagy része más problémák projekciója… (Akárcsak a tini-környezetvédő harcos aktivista esetében.) Több ok van az optimizmusra, mint a pesszimizmusra (320): a hagyományos légszennyezés tetőzött a fejlett országokban, a szén-dioxid-kibocsátás pedig a legtöbb helyen elérte a csúcspontot; A gazdag országok erdei visszanőnek; a vadon élő, veszélyeztetett állatok visszatérnek; A szegény, fejlődő országok is végig fognak menni ezen az úton; Milyen erkölcsi alapon akarjuk megtagadni tőlük a fejlődést?
• Abban is hinni kell, hogy emberek nem pusztítják gondolkodás nélkül a természetet. A klímaváltozás, az erdőirtás, a műanyag hulladék, a fajkihalás nem a kapzsiság, hanem a gazdasági fejlődés velejárója. (322)
• A teljesítménysűrűség határozza meg a környezeti hatást: a szén jó, ha a fát helyettesíti, és rossz, ha a földgáz vagy az atomenergia helyett használják. A földgáz akkor jó, ha a szén helyébe lép, és akkor rossz, ha az uránt helyettesíti. Csak az atomenergia képes ellátni a nagy energiaigényű emberi civiliziációnkat, miközben csökkenti az ember környezeti lábnyomát; az atomfegyvereket azért hozták létre, hogy megelőzzék a háborút (325)
• A környezetvédelem ma – a tudomány nyelvén, azaz segédletével – a fejlett országok uralkodó világi vallása, kijelöli a jókat és a rosszakat, a helytelen cselekvésért apokalipszist jövendöl. (309)
• A gazdag országok nagyon okosak, beszédeket tartanak az erdőkről, miközben saját eredeiket kiirtották (63); nem segítik a szegény országok iparosodási folyamatát, így fenntartják a szegénységet (134)
• Csak ne az én kertemben!-magatartás: Az ipari szélenergiát azok az emberek pártolják, aki nem a hangos,  nyugalmat megzavaró turbinák közelében élnek (238)
• a klímaakivisták jóval többet költenek, mint a klímaszkeptikusok (245)
• hírességek prédikálnak a környezetvédelemről, „alacsony energiaigényű életmódról”, közben hivalkodnak fényűző életmódjukkal (264)

Komoly jegyzetapparátussal – kicsit túlírtan, olykor vissza-visszatérő példákkal – cáfolja:

• Banglades nem fog elsüllyedni (19)
• Az Amazonas nem a Föld oxigénkészletének fő forrása (48)
• a műanyag nem pusztít, hanem életet ment (pótol természetes anyagokat) (76), ráadásul: elbomlik; a természetet úgy tudjuk megvédeni, ha nem használjuk, ha szintetikus helyettesítőkre váltunk (83)
• minden egyes nagy fajkihalást sokkal nagyobb növekedés követett (90)
• a szegény országokban működő ruhagyártó üzemek nem tehetnek az erdőirtásért (111), azzal segítjük ezeket az embereket, ha megvesszük olcsó termékeiket, s ezzel növeljük a mezőgazdaságuk termelékenységét (118) – Kambodzsában magam is láttam ilyen óriási gyártelepeket, már akkor megfogalmaztam, ha ezek a gyárak nem lennének, akkor óriási szegénység lenne…
• városiasodás: az emberek városokba tömörülnek, nagyobb terület marad szabadon a vadvilágnak (116)
• mára a magas hőmérsékletű hőerőművek majdnem olyan tiszták, mint a földgáz alapú erőművek (szén-dioxid-kibocsátásuk nagyobb) (129)
• népességrobbanás: ha gazdagabbak lesznek, kevesebb gyerek születik majd (133)
• megmentettük a bálnákat: a a növekvő jólét megteremtette a helyettesítő termékekre (143)
• ahogy legyőztük az állati szőrme, elefántcsont, teknőspáncél iránti vágyat, úgy kellene lemondani a vadhúsról is (176)
• a fejlett világ negatív tanulási görbéje az atomenergiával szemben – elzárkózás (179); a Csernobillal kapcsolatos apokaliptikus kommunikáció téves volt (183), atombombát is vizionáltak (297) – hozzáteszem, saját tapasztalat: viszont egyetlen szó sincs a pár évvel korábbi indiai bhopali műtrágyagyár-katasztrófáról, ahol valóban nagy tragédia történt; a halottak száma tekintetében a két esemény nem mérhető össze (kimondani is furcsa: Csernobil javára…)

• életekbe kerül, ha az atomenergiáról visszatérünk a fosszilis tüzelőanyagok használatára (185); az akkumulátorok nem oldják meg a nap- és szélenergia napi és szezonális ciklikussága által okozott problémákat (216); a nap- és szélerőművek drágítják az áramot (222), a napelemek és szélturbinák tizenhatszor annyi anyagot  igényelnek, mint az atomerőművek és sok hulladékot termelnek (227), károsak a rovarok és madarak számára (233)
• az ipari forradalom nem következhetett volna be „energiaugrással”, megújuló energiaforrásokkal (268)
• a jegesmedvék éhhalálával kapcsolatos jól dramatizált médiaanyag is félretájékoztatás (297)

(Schellenberger, Michael: Apokalipszis soha. A klímakatasztrófa elmarad. Gingko Kiadó, MCC Press, Gödöllő-Budapest, 2021. 398 old.)