M. Lezsák Gabriella megírta László Gyula kolozsvári éveit (Régészeti iskola a kincses városban, 1940–1944). Talán 1995-ben holland nyelvész kollégám ösztönzésére meglátogattuk László Gyulát Alkotmány utcai lakásában. Egy spirálfüzetbe jegyzeteltem gondolatait. Máig megvan. Kristálytisztán foglalta össze gondolatait. Mesterem, Balassa Iván, László Gyula barátja is sokat mesélt róla, sőt nekem adta László Gyula róla készült portréját. De vissza a “kincses városba”! A két főszereplő, a kolozsvári régészeti iskola második világháború alatti időszakának két nagy egyénisége: Roska Márton és László Gyula, akik között a kezdeti egyetértés, és egymás szakmai elismerése végülis Roska “intrikái” és “személyes gyűlölködése” miatt megszűnt (ismerős helyzet).

  • Roska Márton egyik órája: a Régészet nemzeti feladatai: “minden tudományt, a maga egyetemes elhivatottsága mellett, nemzetivé is kell tenni” (63)
  • Szinte minden egyetemről szóló munka úgy kezdődik a XX. század első felében: pályáját “fizetéstelen tanársegédként” kezdte (82)
  • Viski Károly László Gyuláról: “Ezekhez járul – bizonyos mértékben a tudományos munkában sem nélkülözhető – elképzelő ereje.” (93) (Ezt neveztem talán a tudomány kiterjesztésének.)
  • Porolissum római város ásatásai (Zilah mellett): diszkontinuitás: “nincs semmi nyoma a római élet és munka folytatásának” (119)
  • A kolozsvári évek alatt képbe kerül Tamás Lajos, Kniezsa István (Erdélyi Tudományos Intézet, Népnyelvkutató Központ) (132)
  • Mikecs László az Erdélyi Tudományos Intézetről: “neve ugyanazt jelentheti a magyarság tudományában, mint Bartóké meg Kodályé a zenéjében, népi íróinké az irodalmában…” (133)
  • Mégis volt közvetlenség a tudósok között? László Gyula tréfás verse kollégáiról (229)

Kolozsvárt születik meg László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete című munkája; munkásságában a régészet történeti néprajzzá szélesül.

  • A magyarság “egy magasrendű, több évezredes hagyományt magába olvasztó keleti műveltségkör utolsó és igen fejlett képviselője volt” (160), magasabb rendű, mint a szibériai sámánizmus, a hunokhoz, avarokhoz, türkökhöz hasonlóan egyistenhit (tengrizmus) (172)
  • A kettős (több hullámban történő) honfoglalás ötlete Nagy Géza és Pósta Béla nyomán (161)
  • Móra Ferenc: “A régészet megkövesedett néprajz és a néprajz: élő régészet” (163)
  • A temető “a holtak faluja” (171)
  • Féja Géza: “László Gyula megtörte azt a balhiedelmet, hogy a tudományos műnek száraznak, érthetetlennek és élvezhetetlennek kell lennie, helyette tiszta magyar stílust és magyar észjárást érvényesített művében” (174)
  • Mészöly Gedeon: “szintézise mindannak, amit tudunk” (175)

László Gyula 1998-ban Nagyváradon hunyt el.

(M. Lezsák Gabriella: Régészeti iskola a kincses városban, 1940–1944. László Gyula kolozsvári évei. BTK-Kairosz, Bp., 2021. 414 old.)

Itt hozzászólhat!

Megosztás