1923–1933 között francia lektorként, professzorként Magyarországon, fő célja volt kutatni a „magyar egzotikumot”. „Móricz Zsigmond tanácsára mindig volt nálam egy kis jegyzetfüzet, ahová rögtön följegyeztem minden szót és kifejezést, mely megütötte a fülemet” (344)
Melich János Sauvageot-nak: „Uram, én gyűlölöm Franciaországot mindazért a rosszért, amit a hazámnak tett, de mivel ön azt mondja, azért jött, hogy nyelvünket megtanulja és megtudja, hogy kik is vagyunk, megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy küldetését megkönnyítsem.” (29)
Egyik nyelvész a „kruzsokban”: „Mi nem egy Elzász-Lotharingiát gyászolunk, hanem négyet.” (39)
„A nyelvek miatt osztották szét prédául a megvert országot: Erdélyben és a Bánságban ott volt a román, a Délvidéken a szerb, Pozsony környékén a cseh, északon a szlovák, bár ott volt Kassa városa is, ahol magyarul beszéltek, mint ahogy magyarul beszélt Kolozsvár, Temesvár, Arad városa is… A többi szempont, a vallás, a társadalom szerkezet, az életmód nem játszott meghatározó szerepet.” (243)
„A nyelv létkérdés volt a magyaroknak.” (244)
„A nyelv az a gépezet, melynek segítségével testet ölt a szállongó gondolat. Ezért is árul el sokkal többet a kultúráról, mint az emberi szellem bármely más nagy alkotása” (44)
„van képzelőerőm, mely nélkül semmiféle tudomány nem létezhetik” (53)
Kötelező tartózkodás: „Soha nem engedem meg magamnak semmiféle „hittérítést”, sem a politikában, sem más területen” (55)
„Tudtam, hogy az irodalmi versengések könyörtelenek” (107)
A magyar irodalom kulcs lehet a magyar civilizáció megértéséhez (151)
„Túl sok emberrel akadtam össze Párizsban is, másutt is, akik lépten-nyomon azt hangoztatták, hogy nem akarnak többé harcolni, bármiért vagy bármi ellen folyjon is harc… Magyar barátaim… sosem tétováztak, ha a haza sorsáról volt szó. Ebben közel éreztem hozzájuk magamat.” (349)
(Aurélien Sauvageot: Magyarországi életutam. Európa, Bp., 1988.)
Itt hozzászólhat!
