Brüsszelbe mentünk egy béketárgyalásra, tele volt a gép, de Milosevics mellett nem ült senki. Fölálltam, hogy megmozgassam a lábamat, megbillent a gép, gyorsan le kellett ülnöm,  Milosevics mellé huppantam. Hallgattunk. Ismertük egymást az egyetemről. Hogy ne legyen kínos, megkérdezte, mit tudok E.-ről, egykori közös egyetemista társunkról. Nem tudtam sokat. De félórát kellett így beszélgetni. A béketárgyaláson nem történt előrehaladás. Következtek a választások. Rugovával, a koszovói elnökkel beszéltem meg találkozót. Arra kértem, szavazzon ránk. Azt mondta, albán elnökként Milosevicsre fog szavazni. Nem értettem akkor. Valószínűleg nem akart rövid távú kiegyezést, dűlőre akarta vinni Koszovó függetlenségét. Két hónap múlva Milosevics győzött, átvette az elnökséget.

Itt hozzászólhat!

Megosztás