(Idézetek egy ma született, nagyobb tanulmányból)
Költészet, költői csoportok: „nem hiszek most sem / az abszolút / politikamentes költészetben”; „Neves írók neves / munkáit majdhogynem / lehányjuk / olyanokat írnak”; „egymásnak el-elküldjük / azért a könyveinket a beszélgetések / helyett később már azokat se” (Szószegő idő). Summa summarum: „nem kér belőlünk ez az évtized”.
„Verset írni akkor is muszáj…”; „beteg lett a világ / és görbül csak görbül / naponta annak / gyémánttengelye… a Notre Dame-i tűzben / Európa elégett / végleg / istentelenül / a jó vers mindig / megbocsáthatatlan”; „naponta szétszednek de nem rak / össze senki” (A Kos jegyében); akkor tehát: „versvisszafojtva a vers” (A kezdet)!
„Múlik lassan a mondható” (Között); „ez a szétszabdalt / jelen ez a drága idő ami / ráment itt mindenre megint” (Szétszabdalt jelen), „fakasztottál dalt elégszer / homokból kőből / megosztott lett az a világ / mégis erőből” (Kiss Benedek 70).
A Szőrén az Időt című kötet szókimondó számvetés az eltelt történelmi és az azzal párhuzamos életidőről, különösen az elmúlt évtizedekről, amelyet beárnyékolt a világháború és az azt követő időszak, de olykor feltör a fájdalmas, érző lélek hangja is. Agócs Sándor versei a gondolatias-tárgyias költészet stílusjegyeit viselik magukon. Fő jellemzőjük a versformák felbontása, a szaggatott sorok, azonban olykor – különösen ismétléses jelleggel – a dalszerű komponálás (Homokfúvás), valamint mitológiai parafrázis (Szarvasűző), balladaszerűség (Balladás ének 2011-ből). A belső rímekre szép példa az Akhilleusz rámköszön néhány sora: „a smaragd-sziget fölött / tombol most a nyár / a napsugár – akár a szívem – / unalmában bolond táncot / jár a megriasztott víz / tetején”, bárcsak több lenne ezekből. (Agócs Sándor: Szőrén az Időt. Válogatott és új versek. Kairosz Kiadó, Budapest, 2022. 254 old.)
Itt hozzászólhat!
