„Tanárságom ideje lejárt, a gondolkodásé nem” jelszóval Sz. Tóth Gyula immár a 15. közéleti tanári noteszét adja közre. Igaz, a legutolsó könyv már Tanári noteszutó, s azt is olvasom benne: „A tanár lassan becsukja a noteszt…” Noteszkönyvnek is nevezi, műfaja: emlékező próza. Egy közéleti ember, közíró közösségi közleményei. (Hogy ez ma már mennyire nem szokás.) Mindig érdekes, ahogy kortársunk elemzően reflektál a mindennapi eseményekre. Most Sz. Tóth Gyula három könyve is a kezemben: a 14. és a 15. notesz (Hungarovox 2021, 2022), valamint egy válogatás folyóiratokban már megjelent tanulmányaiból, kritikáiból (Pásztázó üzenőfüzér. Barangolás szövegemlékek között, Hungarovox, 2022). Örök témák, szállóige-szerű megfogalmazásban:
- Az idő múlása nem ok a felejtésre (Trianon)
- Médiaháború: A tévék szórják a rosszat a rosszról. A szerelem, a szeretet a filmekre való. (Vagy oda sem, tenném hozzá.) Látványcivilizáció.
- Történelemháború: Szobrok sorsa. Térden állva… Cancel culture, ellehetetlenítés kultúrája.
- Tudományháború: A tudomány várat épít. Mi hát a tudomány? „A tudomány az, amit én művelek.” Az irodalomtörénészek, ítészek minősítésével kezdődnek a bajok.
- Társadalomháború: Társadalomtól való elvonulás. Nihilisták. Neomarxizmus és afrobolsevikok.
- Házháború: Folytatásos házregény. Mennyit bír ki egy ház? Se jog, se kultúra.
- Kertháború: Káoszból – rendet. Nem hallja a csendet?
- Infoháború: Aki nem beszél, az pergeti a képet. Kütyüsödik a világ.
- Nyelvháború: Francia nevek a tévében. Franciaországban törvényt hoztak az akcentuson alapuló diszkriminációra. Tűzzel, vassal demokráciát.
Írja egy helyen, hogy Balázs Gézát és Hamvas Bélát olvasok. Köszönöm, Gyula tanár úr! Jó egészséget, békés, boldog ünnepeket kívánok!
Itt hozzászólhat!
