Emlékek, álmok, gondolatok (Európa, 1987)

  • nem tudok lappangó pszichózisokat kezelni, ha nem értem a jelképrendszerüket. Akkor kezdtem a mitológiát tanulmányozni (167)
  • Orvos: más-más nyelven kell beszélni minden egyes pácienssel, a döntő az, hogy emberként álljak egy másik emberrel szemben (167); nem elég az orvosi képzettség, mert az emberi lélek horizontja sokkal többet fog át, a lélek hozzáférhetetlenebb  testnél, a lélek világprobléma is, a pszichiáter pedig egy egész világgal foglalkozik: soha annyira nem láthattuk, mint napjainkban, hogy a veszély bennünket nem a természet felől fenyeget, hanem az ember felől… Manapság, ha bizonyos emberek elvesztik a fejüket, már robban a hidrogénbomba (168)
  • betegeim egyharmada meggyógyult, egyharmadának állapota sokat javult, egyharmadát nem tudtam számottevően befolyásolni; igaz sok minden csak évek múltán érik be és válik érthetővé. Kevés volt, aki faképnél hagyott, nagyon ritkán kellett pácenst elküldenem. De még közöttük is akadtak olyanok, akik később pozitívan értékelték a történteket (180)
  • az álmok a tudatos beállítottság kompenzálásai: ha valakire álmomban fel kellett néznem, akkor a valóságban biztosan lenéztem (170)
  • Minden féltékenység magja a szeretet hiánya (174)
  • A kollektív tudattalan mindenki számára közös, alapja, amit az ókor “minden dolgok együttérzése” néven ismert (175)
  • Bizonyos emberek neurotikusok maradnak akkor is, ha mindent elértek, amire vágytak (177), Napjaink ún. neurotikus betegei között nem kevés az olyan, aki régebben nem lett volna neurotikus. Ha olyan időben éltek volna, amikor az embert a mítosz még összekötötte az ősök világával, az átélt és nem csupán kívülről látott természettel… (181)
  • Kétdimenziós világ: az ember kivonja magát az archetípusos hatás, igazi tapasztalás alól a kétdimenziós fogalomvilág javára (182)
Itt hozzászólhat!

Megosztás