A 13 éves, jó erőben lévő Pakál macskát megoperálták. A fülén keletkezett egy daganat, a helyi állatorvosok fél évig jó pénzért homeopátiásan kezelték, hasztalan, majd az egyetemre került a cica, ahol demonstratíve, egyetemi hallgatók előtt megoperálták (jó pénzért). Gondoltam is, ha legközelebb az egyetemen nyelvi tanácsot kérnek tőlem, rögtön küldöm őket a gazdasági osztályra. Most tíz napig Pakál fején van egy műanyag tölcsér, nem tud mozogni, nekimegy mindennek, leesik az ágyról, kedélybeteg. Nem tudom megmondani neki, hogy csak tíz nap, bírd ki. És már látom, hogy a füle is válladzik, és a másik füle is, hogy végeláthatatlan szenvedéseknek vagyunk kitéve. Jó ez így?

Sok cicám volt. Családi házban laktunk, mindig odakerült egy cica. Befogadtuk. Még kisgyerek voltam, amikor az egyik valamilyen bénulásos betegségbe esett. Viszolyogva fordultam el tőle. Csak apukám, egyedül apukám gondozta, etette, itatta, mindhiába. Ma már szégyellem, hogy akkor magára hagytam. Aztán egy másik cica, már egyetemista voltam, befogadtuk, ült az ágyamon, és nézte, ahogy írok. De egyszer csak becsinált a takaróra. Undorodva kidobtam. Másnap a pincében megmerevedve találtam rá. Valószínűleg megmérgezték, ezért nem tudta visszatartani a hasmenést. Mert a macska sohasem csinál be a lakásba. Kis teste olyan merev volt, mint a kő, eltemettem. Nagyon szégyelltem magam. Sok cicát eltemettem. Egy másik aranyost is befogadtunk, kedves volt, de az egyik reggel kiterülve feküdt a lépcsőn, már a legyek is kikezdték. Rutinos vagyok macskatemetésben. Makál esetét már itt is megírtam. Egyszercsak itt volt egy tigristarka cicuska. Fél év múlva gyógyíthatatlan beteg lett. Őt már Pakál is megsiratta, amikor rájött, hogy elvittük, de nem hoztuk vissza…

Mi korábban azt se tudtuk, hol van állatorvos. A cicák, kutyák azt ették, amit mi, vagyis a maradékot. A cicák rendszeresen hazahozták az egereket. És addig és úgy éltek, ahogy a sors rendelte.

Két kutyám volt. Gyermekkoromban a Tücsök, aranyos puli, nővéremék hozták Almádiból. Elütötte egy autó. Vemhes volt, kicsinyei kifordultak belőle. Akkor sírva fakadtam. Utolsó kutyámat, Manót én hoztam apukámnak, egy határőr-laktanyából. A legokosabb kutyus volt. Apu halálakor elhallgatott és odafeküdt az ágya mellé. Pontosan tudta, miről van szó. Egy év múlva elütötte egy teherautó. Csányi Vilmos kért tőlem kutyatörténetet. Pontosan megírtam, hogy Manó mennyire értett mindent, ami velünk történt.

Pakál most rázza a fülét, nem tud mit kezdeni a tölcsérrel. Ha meglátja, hogy a macskagyógyszerhez indulunk, már igyekszik elmenekülni. Összes mozdulatunkat ismeri, ha például délután ledőlök egy kicsit, valahonnan rögtön ott terem, és mellém fekszik. Ha húzom a cipőmet, tudja, hogy akkor ki kell mennie. Ha csomagolunk, akkor ideges, mert tudja, hogy macskaidőtlen ideig nem jöhet be a lakásba. Most éjjel hozzám bújik (amit kimondottan nehezen viselek, de hát beteg), nem panaszkodik, dorombol, és bízik bennem. De én csak egy ember vagyok, ugyancsak halandó, és eszköztelen.

Itt hozzászólhat!

Megosztás