Egy időben mennyire lenézték a kultúra magaslatairól Passuth Lászlót, nem is akartam olvasni. De anyám többször emlegette az Esőisten siratja Mexikót című regényt. Most elolvastam. Nem csalódtam. Árad belőle a tárgyi tudás, az írói és nyelvi tehetség és lelemény. Hitelesen, vagy legalábbis hihetően jeleníti meg a 16. század eleji Hernando Cortés (1485–1547) történetét: Új Hispániát okossággal, ravaszsággal meghódítja kettős teher alatt: dicsőséget akar szerezni, tehát hódít (ötszázötvenen kezdtek hozzá), azonban rokonszenvez is az indián (azték, maja) kultúrával. Lenyűgözi a nagyságuk, tiszteli őket (például Montezhumát), de (el)téríteni is kell, áldozatok árán is. Igyekszik kiegyezni a kiskirályokkal (kacikákkal), de ha nem megy, akkor erőhöz folyamodik. Bölcs hadvezér és ügyes uralkodó, sikert arat, közben pedig otthon, Spanyolországban kikezdik a féltékenykedők. Stílusa, szókészlete, mondatainak kidolgozottsága példamutató. Úgy tudom, hogy a könyv spanyol nyelvterületen kötelező olvasmány. Nálunk pedig lenézett egykori sikerkönyv, ma pedig elfeledett regény… (Szépirodalmi, 1965. 536 old.)
- Az indiánok még sohasem láttak lovat. Összenőtt szörnyek rohanták meg őket… (87); a ló: agancstalan szarvas (117); Egybe vannak nőve agancstalan szarvasaikkal (133) Isteneket tisztelnek, ruhában járnak, jó nyilaik, lándzsáik vannak… láttuk kőházaikat… ezek templomok, melyekben áldoznak bálványaiknak… ez ország… (41), házak, tornyok, kertek… kanálisok, ültetvények, városok, országok és megint városok (181), számolták a templomokat… negyvenig (188) kúszik a bab, törik a tengerit, locsolják a kakaóföldet (449) Atyáitok képekben fogták meg az elrepülő gondolatot. A spanyolok jelet adnak a hangnak. (110) agavélapokra rótt rigmusok (427) A képek… hallgatnak, már alig van, aki tel tudja olvasni őket (513) feltálaltak apró, zsírban sült, hizlalt kutyát (149) Anahuac szent városa (186) Az indiánok állathangokkal tájékozódnak, s számukra mindennek neve, íze, színe lesz (369) komor, sunyi aztékok helyett vidám, dalos, könnyelmű mayák (455)
- így közelítettek egymás felé, Kelet és Nyugat két ismeretlen világa, kik kifürkészhetetlen ezerévekkel ennek előtte az emberiség fájáról két ágra szakadtak (211) Miért vagytok ti örökös nyugtalanok? Az ember néz bele a tűzbe, és látja a világot. Minek messzebb menni? (259) Kegyelmed barátja ennek a népnek? (373) Kegyelemed hóhérja ennek a városnak (425) Tevékeny jóságra soha embernek több és jobb alkalma még nem volt… (435) e földön valamikor értelmes, államot formáló népek éltek, akik hittek magasabb dolgokban is, mint bálványaikban, akik ismerték, talán nálunk is jobban, a planéták mozgását, kőbe vésték a kalendáriumokat, s hamis isteneikhez csudálatosan szép himnuszokat énekeltek… Istennek nem tetszhet ez a pusztulás. Olyasfajta ez, mint ahogy Mohamed végigtiporta Constantinapolis minden hagyományát és Omar kalifa elégetett minden írást… (516) csak az a tizenkét ferences értette meg e határtalan országok lelkét (519)
- (Thaloc, Kukul-Kan) Esőisten ott áll Mexikó kapujában (272) amikor minden élő elhagyta a várost, akkor jött Tlaloc búcsúzni, és mondta nekem, hogy elsiratta Mexikót… Az ocelotarcú isten most elsiratja Mexikót. (445) Az istenek hallgatnak, a mi isteneink – de nem felednek (456)
- A bánatnak több nyelve van, mint az örömnek. (354)
- Carlos levetette a gyászt, amit sógoráért, Mohácsnál elesett Lajosért viselt (487)
- Az alacsony épületet egészen körülnőtte a bozót. Látszott, esztendőre már csonagúla-teteje nem is fog kilátszani a mindent benövő indák közül, a liánok áthatolhatatlan falat vonnak köréje, s a kő éles, tarka színét istenfrízeivel együtt elnyeli a tropikusan bontó és romboló vegetáció (528)
- áldozatkő, istenek sara (arany), pirogák, farkaskarcsúan, mézser, quetzal, hidalgó, kalendáriumkő, pulque, aloeszesz
Itt hozzászólhat!
