Tejjel-mézzel (almával) folyó Kánaán. Fogyatkozó tejkészlet. Üres szekrények.
Bevezető képsor: emberek jönnek-mennek gépiesen, majd furcsán, majd elmebeteg módon. Mintha tömörítve lenne a Tragédia (Trag), vagy mintha nézelődnénk a Blaha Lujza téren.
Majd kezdődik a teremtés, a történelem, a jelen és a jövő, valamint a megoldás: „Mondottam ember…” Ez mindig kiemelkedő pont, az Úr (Szirtes Ági) a felét ironikusan, a másik felét szigorúan és komolyan mondja. Egy Lucifer (az ördög mindig egy), két Éva (a nő mindig kettő), három Ádám (minden három).
EmbTrag: mert tömörítvény, a szállóigék egy része elhangzik, a szöveg hol követi Madáchot, hol messze eltér tőle, főleg a jelennél: a prágai színnél, hol a jelenet átírva mai jelenségre (környezetvédelem), Madách keveredik graffitivel, és a beat a polbeattel. Miközben minden lényeges benne van, talán csak egy-két szín halványul el annyira, hogy föl se tűnik, vagy esetleg nincs is (Róma, Párizs, London).
Madách zsenije abban mutatkozik meg, hogy az összes fölvetett kérdése örök, a mű struktúrája tökéletes (szimmetrikus), nyelvezete klasszikus, ma is érthető; igaz, a feldolgozások szinte mindig rövidítenek (jelen esetben jelzésszerűvé téve), és hozzágondolnak (most elég gazdagon). Ez a darab teljességgel fogyasztható a ma nézője számára, és talán még kedvet kap a mű elolvasásához, amit középiskolában aligha fogadott nagy örömmel. (R.: Székely Kriszta, Katona József Színház, ma)
Itt hozzászólhat!
