Valószínűleg soha nem kerül a kezembe Risto Isomäki regénye, az Elsodort világok, ahogy meghatározzák ökothrillere, ha nem kapom ajándékba. Egyébként a könyvet a Debreceni Egyetem finnugor tanszéke is támogatta, magam is láttam egy másik egyetem finnugor tanszékén. Finn irodalmat még csak olvasok, thrillert nem, de az ajándékba kapott könyveket illendőségből kézbe veszem.
Egy ideje második kamaszkoromat élem, eltűnt kultúrák nyomasztanak. Ebben a könyvben előjön valamennyi: Egyiptom, a maják, a khmer birodalom, és persze a fikció: India partjainál, a víz alatt geometrikus alakzatokra bukkantak, majd a regénybeli hősök, az orosz Szergej és a csodálatosan szép és okos indiai nő, Amrita föl is tárják egy elsüllyedt világ városait. Közben (mit ad Isten) egymásba szeretnek. Egy másik szálon Grönlandon egy finn gleccserkutató rádöbben, hogy a jég alattomban olvad, s hamarosan megacunami fog pusztítani. Hiába igyekeznek meggátolni. A fél világ elpusztul. Szergej és Amrita Európa fölött csónakázik, néha lemerülnek, például egy hamburgi könyvesboltba, de bízunk benne, hogy Ádámként és Évaként az emberiség jobb jövőjét hordozzák magukban.
A történet persze romantikus, valóságmorzsákra és fantáziára (utolsó fehér folt a tengerek mélye), igenekre és nemekre épül, végigutaztat a világon, egyszerűsített, de elnézem neki, mert az ember által előidézett ökológiai változások, katasztrófa valóban nem játék. Ügyes írói ötlet az özönvízben elpusztult város és az olvadó jégtakaró fölfedezésének összekapcsolása.
Nevezzük tehát ökothrillernek (korhatár nélkül olvasható). Én inkább tudományos lektűrnek mondanám: amelyben a régi mítoszok, a víz alatti régészet, a klímakutatás gondolatai bukkannak fel a fraktál- és a káoszelmélettel fűszerezve. Néha kis didaktikus üzenetekkel: „A 19. század végének vagy a 20. század első felének technológiája lenne jó nekünk. Szinte minden, amit az utóbbi ötven évben alkalmaztak, gyakorlatilag értelmét vesztette.” (338. oldal.)
A szerző a könyvhöz fűzött utószavában (2010 júliusa) magyarázatot ad arra, hogy szinte minden fölvetett gondolatának van reális alapja. Föltétlenül. S akkor tegyük melléje a valóságot. Amikor itt éles szemű író és könyvében tiszta logikájú tudósok tárják elénk a valót, ne feledkezzünk meg arról, hogy Ázsia ma már a legnagyobb környezetszennyező, hogy a trópusi országokban eszement módon túlhűtenek mindent (ők annyit költenek hűtésre, mint mi fűtésre), hogy – maradjunk Finnországnál – egy stupid marketingfogással a karácsony előtti hetekben a világ minden részéről gyerekeket visznek repülővel Mikulást nézni. Az egyszerűsítésből adódóan sok a sablonos megfogalmazás, de a fordítót (melyiket, mert több van) díjazom a pereszkel igéért (86. oldal). (Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010.)
Itt hozzászólhat!
