Amikor Aracatába (Macondo) mentem, a gépkocsivezető kérdezte, miért, mutattam a ronggyá olvasott Olcsó Könyvtár-os Száz év magányt, a vezető elvette kezemből, és megcsókolta a címlepon Márquez képét. Háromszor olvastam eddig, beleírtam a könyvbe: 1983. 01. 01 (ekkor még egyetemista voltam), 2003. 03. 07. (ez a Bolyai Önképző Műhely volt), 2017. 01. 20. (Kolumbiában). Most belelapoztam.
Száz év, sőt annál is több: Ursula 120-valahány, Pilar Ternera 140 évet él. A család hat nemzedéke bonyolult és nehezen követhető rendszert alkot, az új kiadásokhoz családfát is mellékelnek. Egy-egy családtag kiemelten, mások elnagyoltan szerepelnek. A két főszereplő: Ursula és Pilar Ternera, természetesen egyes kitüntetett Buendiák is (Aureliano). Áradó mesélőkedv: történetmondás, eseménygazdagság, fantasztikum, mítikus és humoros megfogalmazásmód.
A regény szerkezetére, sőt értékfelfogására jellemző a körkörösség, az ismétlés. A történelem körkörös visszatérésére, a családi „eszelős hóbortok” ismétlődésére folyamatosan figyelmeztet Ursula. Pl. „az örökös háború, a bűvös kör”, „mintha körben járna az idő és visszatértünk volna a legelejéhez”, „az idő nem múlik, hanem csak forog önmaga körül”, „Mintha körben forogna a világ.” (332)Az ismétlődés megfigyelhető a pergamenek olvasásában, megfejtésében is, sőt általában a mítoszok jellemzője. „A nevek makacs ismétlődése a család hosszú történetében, úgy érezte, döntő következtetések levonására jogosít” (206). Az új fejezetek indításánál az előremutató (kataforikus) előadásmód: „Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt…” (mint az életfilm, pereg le a történet egy-egy szereplő előtt, akit azután többnyire nem is végeznek ki).
A történet helyszíne: Macondo. Hogyan fejlődik-változik Macondo a történelem során: honfoglalás (elhódítás a természettől), kezdetben még a természet törvényei uralkodnak (mandulafák, énekesmadarak), patriarchális, természetközeli társadalom. Majd elkezdődik a „csodák” kívülről való bevonulása (jég, mágnes, vasút, villany, mozgóképek), végül a banántársaság (kizsákmányoló kapitalizmus). A történelmi fejlődés nem fokról-fokra történik, hanem a természetközeli világra rögtön rátelepszik a kapitalizmus. (Vannak, akik Márquezt szocialista írónak tartják – igaz, Fidel Castróval is volt kapcsolata -, mert egyfajta romantikus antikapitalizmus nyilvánul meg írásaiban.)
A legfőbb motívum természetesen a magány, a szeretnélküliség: a falu magánya, a család magánya: mintha átok ülne a családon: „csupán a magány bélyege volt közös rajtuk” (207), „a jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal” (226). Mindvégig félnek az incesztus következményétől, a „disznófaroktól”, amely a legvégén fel is bukkan (igaz, akkor már nem számítanak rá). A magány legélesebben az öngyilkosságokban bukkan fel. Ide sorolható a jég motívuma is. A történetben bibliai párhuzamok fedezhetők fel: a világ teremtése, vízözön, az átok, általában a szeretet hirdetése.
Mennyiben pesszimista történet ez? Az eredménytelenség, a körkörösség föltétlenül ezt mutatja, de az előadásmód megértést és írói megbocsátást sugall. (Szépirodalmi, Bp., 1983)
„Annyira új volt a világ, hogy sok minden még nevet sem kapott” (5)
„kelet felé áthatolhatatlan sierra van, s annak túlsó oldalán Riohacha ősi városa” (15)
„Arcadio és Amaranta előbb tanulta meg a guajiro nyelvet, mint a spanyolt” (44)
„amikor a beteg már megszokta az állandó virrasztást, elméjéből kezdenek kihullani a gyerekkori emlékek, majd a dolgok elnevezése és fogalma, végül pedig az emberek azonosítására is képtelenné válik, sőt, a tulajdon énjét sem ismeri többé, és valamiféle múlt nélküli bambaságba süllyed.” (52)
„A rekedt karattyolásból azonban csak Alexander von Humboldt nevét tudta kivenni….” (84)
„José Arcadio Buendía pokolbeli karattyolása valójában latin beszéd” (96)
„karja és melle titokzatos ábrákkal volt telistele tetoválva, jobb csuklójára pedig a kereszt gyermekeinek réz karperece feszült” (103) „a pultra fektette valószínűtlen férfiasságát, amelyet teljesen behálóztak a sok nyelven rátetovált kék és vörös feliratok” (105), „ki van hímezve az egész teste” (122)
„amikor az asztalos mértéket vett róla a koporsóhoz, az ablakon át látták, hogy apró, sárga virágok hullanak az égből. (…) Annyi virág hullt az égből, hogy reggelre vastag szőnyeg lepte be az utcákat…” (161)
„csak madár nyelven beszélt előtte. – Evez mévég avakkovor ivis…” (237)
„megtudta, hogy a köztársasági elnök is eljön a macondói ünnepségekre…” (242)
„Ekkor hangzott el először Macondóban az a szó, hogy vasút…” (…) A sárga vonat „annyi kétséget és bizonyosságot, annyi örömet és balszerencsét, annyi változást, nyomorúságot és keservet hozott Macondóba” (251)
„amikor megjött a banántársaság, a helyi vezetők tisztjét parancsoló fellépésű idegenek foglalták el” (268)
„Meme megtanult profi módra úszni, azonkívül teniszezett, és virginiai sonkát evett ananászkarikákkal. A sok táncban, úszásban és teniszezésben hamar ráragadt egy kis angol tudás” (307)
„rájött, hogy a sárga pillangóknak valami közük van hozzá” (Maurizio Babilonia) (321)
„A sárga pillangók minden alkonyatkor elárasztották a házat” (325)
„még megvolt a spanyol gálya elszenesedett bordázata” (328)
„az indiánok ösvényein megmászták a hegyláncot” (329)
„megkínálta egy csésze kávéval, cukor nélkül, mivel hallotta, hogy a Buendíák úgy isszák” (343)
„Olyan nedves volt a levegő, hogy a halak az ajtón át beúszhattak volna a szobákba, aztán ki az ablakon” (351)
„túlzott szemérmesség kórsága”, „nyakatekert módon beszélt, (…) sohasem nevezve nevén a gyereket, az elülső részek helyett a hátulsókat emlegette, szülés helyett ürítést mondott, folyás helyett égést, mert akkor nem kell annyira szégyellni” (354)
„a papucsos és karikafülbevalós arabok, akik arapapagájokért csecsebecséket kínálgatva járták a világot, Macondóban alkalmas zugra találtak” (368)
„Spanyollal kevert matróznyelven beszélt” (104)
„Minél jobban eltunyultak az emberek, annál mohóbb lett a feledés, amely lassanként irgalmatlanul felfalt minden emléket…” (383)
„Kora reggel bevitt neki egy csésze kávét cukor nélkül, délben pedig egy tányér rizst, néhány szelet sült banánnal” (395)
„néger-spanyol keveréknyelven” (427)
„karthágói szitkokat zúdított a vasutasokra” (444)
