Egyszer majdnem találkoztam Honeckerrel. Nagyon közel voltam hozzá. A nyolcvanas évek elején többször is megfordulam Kelet-Berlinben, a németet mentem gyakorolni, sok barátot szereztem. Egy buliban a keletnémet srácok azon röhögtek, hogy Udo Lindenberg egy számában nyugatról üzent Honeckernek: Honecker – du bist ein Rocker, ma utánanéztem, ennél választékosabb a szöveg: „Honey, ich glaub, du bist doch eigentlich auch ganz locker – ich weiß, tief in dir drin, bist du doch eigentlich auch ‘n Rocker!” – Pár nappal később reggel Holger Ladájával indultunk az Északi-tengerhez. Elhagytuk Berlint, egy kétsávos úton haladtunk, amikor szemből rendőrautók kísérte fekete autók tűntek föl. Ez Honecker konvoja, ilyenkor jön be Berlinbe, mondta Holger. Egy pillanatra megbillentette a kormányt, mire a rendőrautó ránkvillogott. Azután elhaladtunk a konvoj mellett. Holgerrel sokáig tarottuk a kapcsolatot, többször járt Magyarországon is. Azután eltűnt. A neten sem találtam. Amikor legutóbb Berlinben jártam, felkerestem az utolsó ismert lakását az Alexanderplatzon. De nem találtam nevét a kaputelefon kijelzőjén. Holger nyomtalanul tűnt el, nem értem. Csak nem Honecker…?
