Ez a kis csapat – egykori egyetemi hallgatók és az akkor éppen dékánhelyettes – alighanem történelmet írtak 1997-ben az ELTE BTK történetében. Akkor sokat foglalkozott velük a sajtó, persze már akkor is sok torzítással (képzeljék el, a kisgazdák teljesen félreértelmezve bevitték a parlamentbe is), de a vége mégis nagyon pozitív lett, vagyis egyetemtörténeti esemény. Nem részletezem, mert többféle narratíva van. 29 év után megkerestek. Szombaton a Vakvarjúban fölidéztük az eseményeket és az életutakat: mindegyikük volt nagyon sikeres és voltak válságaik, és lettek újra sikereik, átment rajtunk a történelem kereke, de olyan tiszta őszinteség, jóindulat, javító szándék jellemezte azt a pár órát, ami egyre ritkább társadalmunkban. Köszönöm nektek (a kép szerinti sorrendben): Krisztián, Kálmán, (én), Gitta, Zoltán, Gábor. Remekül helytálltatok, és most is remekül helytálltok!
És előkerült egy 1997-es kép is, én fényképeztem, ezért nem vagyok rajta.
