Tegyük köztudottá, hogy ma a legtöbb kiadó úgy köt szerződést tudományos munkára, hogy egyetlen forintot sem fizet, minden felelősséget a szerzőre hárít, neki így semmilyen felelőssége nem keletkezik, s ráadásul örök időkre kéri a publikációt, vagyis ha egyszer valaki mégis fizetni akarna érte a szerzőnek, az sem lehetséges. A jog tiltja a teljesen egyoldalú, csak az egyik félnek kedvező szerződéseket. De ez ma a helyzet a magyarországi tudományos életben:
…nyilatkozom, hogy egyértelmű, megfelelő tájékoztatáson alapuló, konkrét és írásbeli hozzájárulásomat adom ahhoz, hogy … című szakirodalmi alkotásomat (a továbbiakban: Alkotás) a … kiadásában megjelenő … kötetben történő publikálása, többszörözése és nyilvánossághoz közvetítése céljából területi és időbeli korlátozás nélkül szabadon, egyéb kiegészítő díjak vagy jogdíjak nélkül (0,- Ft ellenértékkel) felhasználhassa. Kijelentem és szavatolom, hogy az Alkotásomban esetlegesen szereplő más szerzői alkotások kivételével az Alkotás vagyoni jogaival kizárólagosan, harmadik személy részére is engedélyezhető módon rendelkezem… A felhasználási jog kiterjed az Alkotás többszörözésére, terjesztésére, a nyilvánossághoz közvetítésére, archiválására, promóciós célú felhasználására, számítógépen vagy más elektronikus adathordozón történő rögzítésére, az elektronikus adatbázisok részére való átengedésére, valamint az internet és egyéb rendezvények útján történő közzétételére is. A felhasználás továbbá kiterjed mindazon jövőbeli felhasználási módokra, amelyek a jelenlegi felhasználást kedvezőbbé teszik…
Tegyük hozzá, hogy a rendszerváltozás óta nem fizet a közszolgálati televízió és rádió a szakinterjúkért (akkor sem, ha a szakértő megadott helyszínre, a közszolgálati intézménybe megy), nem fizetnek a tudományos lapok a tanulmányokért (de egyre gyakrabban publikációs díjat kérnek a szerzőtől), és 2026-tól az irodalmi és kulturális lapok a csökkenő támogatások miatt már előre jelzik, hogy azt a kevés 5-15 ezer forintos honoráriumot sem fogják kifizetni az írásokért, de tiszteletpéldányt sem biztos, hogy küldenek, mert postaköltségre sem telik. Továbbá szinte minden egyetemen foglalkoztatnak 0 forintos óradíjjal külső előadókat, s ezt azért teszik, mert szégyellnek pár ezer forintos óradíjjal szerződést kötni.
Nem is tudom, hogy a (szellemi) kizsákmányolásnak ezt a formáját a rabszolgatartó vagy a feudális társadalomhoz hasonlítsam-e, avagy a közösség kontrollját elvesztett, túlfejlett, s így minden természeti, emberi, társadalmi értéket semmibe vevő kizsákmányoló kapitalizmushoz. Avagy nem kiagyalt társadalmi formációkhoz kellene erőltetni, hanem pusztán Arisztotelész politeia fogalmát kellene előtérbe helyezni, mely szerint az okos politeia ötvözi a demokratikus, arisztokratikus és monarchikus elveket… (Mondjuk, a monarchikusról azért lemondanék, de másoknak tetszik, elfogadom.)
