Több, egymásnak feszülő érzelem

A bennem kavargó érzéseket nem tudnám jobban megfogalmazni, mint ahogy dr. Domján Mihály pszichoterapeuta szakorvos foglalja össze FB-oldalán, ezért a lényegét ideírom. Próbáljunk meg normális ember módjára viselkedni, mérlegelni, latba vetni, egyszerre nem mellőzve az igazságosság iránti törekvésből a szolidaritást és a szeretetet sem. Tegyük hozzá, hogy egyikünknek (beleértve az igazságszolgáltatást is) sincs biztos tudomása az igazságról, talán nem is lehet; ezért sem árt a visszafogottság (ne ítélj, hogy ne ítéltess). Ettől kezdve idézet:

 „A letartóztatás ténye nem kárörömöt, hanem valamiféle békességet ébreszt. Nem azért, mert bárki szenvedésének örülnék, hanem azért, mert szeretném azt hinni, hogy a törvény valóban mindenkire ugyanúgy vonatkozik – a hatalom közelében állókra is.

A gyerekei miatt őszintén szomorú vagyok, együtt érzek velük. Egy szülő tetteinek következményeit sokszor a gyerekek szintén viselik, miközben nekik ehhez semmi közük. Ezt nem tudom és nem is akarom figyelmen kívül hagyni.

A pénzek elherdálásának gyanúja pedig egyszerűen dühít. Különösen akkor, amikor az ember látja, mennyi valódi szükséglet marad kielégítetlenül, miközben közpénzekről, vagyis végső soron mindannyiunk pénzéről van szó. (…)

Nem hiszek a gyűlölet kultúrájában. Nem gondolom, hogy ahhoz, hogy valakitől számon kérjük a tetteit, gyűlölnünk is kell őt. És azt sem gondolom, hogy az együttérzés kizárja a felháborodást. Több érzés is megférhet egymás mellett: lehet bennem szomorúság a gyerekei miatt, megkönnyebbülés amiatt, hogy a törvény elérheti a hatalom közelében állókat, és düh a közpénzekkel kapcsolatos gyanú miatt. Ezek nem zárják ki egymást. Emberek vagyunk – és talán éppen az emberség része, hogy nem kell egyetlen érzésre leegyszerűsítenünk a másikat.”