Pannonhalma talán az én hazám. Géza alapította, itt volt az első magyar iskola, Szent Mártonhoz is volna kapcsolódásom, az itt őrzött alapítólevél az én szakmám, új nevét nyelvészektől kapta… Három napot töltünk el Pannonhalmán Márk testvér kalauzolásával. A megejtően szép táj, az apátság hangulata, a bencések türelme, figyelő kedvessége elragadó. Asztrik főapát úr régi kedvességgel, bár talán némi fáradtsággal fogad. Pénteken, mi vagyunk az utolsó vendégei, volt ma már nála államtitkár, Spiró és Esterházy, tartott előadást a gimnáziumban… Aforizmákba foglalt hitvallása: a kolostor kommunikációs központ, arra hivatott, hogy megértsük a létezés titkát, saját magunkat és tudásunkat adjuk tovább. Néha nehéz, hogy fölrázza életunt diákjait: Azt mondják, hogy titeket a saját karrierépítéseteken kívül semmi se érdekel. A diákok sóhajtanak: Atya, az se. De még ezt is megérti: Ti a hülyeségetekkel védekeztek a felnőttek ellen. Ezer dolog villódzik körülöttünk, az emberi lényünk viszont nem változik. Az összeomlás a védekezés egy fajtája. A hit nem jön magától, mélyül, szervesül az emberben, Isten az érzékenyekkel tud mit kezdeni, az egyháznak az életalakítást kell hirdetnie. Sok ember terhét hordozom, mert nem tudom megoldani gondjaikat. Boldogságunkat a részben birtokoljuk. Másnap Bánk testvér mesél a bazilika-műhelyről. Több éve folyik a bazilika belső rekonstrukciója. Az atyák, a műemlékvédelem és az építészek szinte semmiben sem értettek egyet, de a többéves egyeztetés, a templom tereinek újraértelmezése (ne legyen múzeum a templom) végül megtörtént, augusztus 20-án meglátjuk. Dénesi Tamás levéltáros a legféltettebb kincseket hozza elő. Talán el sem mondhatom, hogy mennyire közelről láttam István király saját kezű jelzetét. Cirill atya, a főapát gazdasági helyettese az elmúlt másfél évtized kolostori gazdálkodását indokolta. A cél az etikus és nyereséges vállalkozás, fejlesztéseik mintaszerűek, közbevetésemre, hogy talán ez az etikus gazdaság iskolája, szerényen válaszol: ne feledjük, ezek jórészt pályázatokból valósultak meg. Borászatukat már korábban is láttam, a kolostori hagyományok fölélesztését jelenti gyógynövénykertjük a levendula lepárlóval. Albin atya a holisztikus nevelésről szól, a gimnáziumi és kollégiumi életről, de nem beszélni kell, hanem látni, gyorsan megmutat néhány szobát, a negyedikesekében vegyük figyelembe, hogy érettségiznek, az elsősökében, hogy elsősök, tanulás, művészet, sport, beszélgetések minden mennyiségben, netezni csak korlátozottan szabad. A kor változik: tíz éve két cipőre tervezték a szekrényeket, de a mai diákoknak nyolc cipőjük van. A diákokkal együtt reggelizünk, vacsorázunk. Először nem értjük, miért járkálnak a diákok nutellás dobozokkal, de később megértem. A falusiak „szentmártonyi várnak”, a ‘gyüttmentek’ kolostornak, a diákok „szent kupacnak” nevezik a méltán világörökségi rangra emelt apátságot, melynek egyszer majdnem tanulója lett e sorok írója, de nem lett, mert… Felnőttkorában azonban őt is hívja az apátság, s bár az esti vesperáson még nem tud együtt énekelni a bencésekkel, a dallamot már mintha érezné, Asztrik apát szerint pedig soha nem késő, s egyébként is annak lehet segíteni, aki nyújtja a kezét.
Itt hozzászólhat!
jún
10
