Czakó Gábor 2008-ban összegyűjtött néhány embert békásmegyer-ófalui kertjének diófája alá. Hogy gondolkodjanak a magyar nyelvről, kiindulásként a Czuczor—Fogarasi-szótárról. Így született meg a Diófa Kör, vagy a diófások, tagsága nem titkos, de nem sorolom föl, hadd okozzon némi munkát a kutakodónak. A Kör első nyilvános bemutatkozása a „A magyar nyelv természeti rende”-konferencia volt 2010. december 6-án a Magyar Művészeti Akadémia szervezésében a Várban. Anyaga most jelent meg a szombathelyi Életünk 3-4. összevont számában.
Tegnap ismét találkozott a Kör. Este hétkor, harangszóra érkeztünk, Juhász Zoli és én kerékpárral, igaz, én Pest másik végéről. Előkerült a decsi bor, némi (=bőséges) falatkák, és előkerültek a magyar nyelvvel kapcsolatos eléggé meg nem magyarázott vagy kutatott kérdések. Az ismeretlen eredetű szavak nagy száma. Más nyelvekben hogy van ez? Piccolomini „veronai embere”. Ki a csodákkal találkozott ez az ember? Hogy a zene nagyon zárt forma, a nyelvnél is lassabban változik. Mi van ezzel a p ~ f váltakozással? Mit tekinthetünk alapszókincsnek? A magyar három (vagy kettő és fél) igeragozás gyökerei. És így tovább, de ahogy fogyott a decsi bor, úgy vált egyre nehezebben olvashatóvá a jegyzetelésem. Czakó Gábor megkérdezi: legyen-e idén is Czuczor—Fogarasi? Persze, hogy legyen, aktivizálom magam, már nagyon sokan jelezték, hogy nekik is van mondanivalójuk. Idén lehetne interdiszciplináris. Gábor szerint menjünk rá az „ismeretlen eredetű” szavakra. Egyik kollégánk 10 órakor jelzi, hogy neki az orvosa azt rendelte, hogy 10-kor már legyen ágyban. Hozzáteszi, szerencsére azt nem mondta meg, hogy kinek az ágyában. Ezért fölállunk, de a kapu előtt még burjánoznak a megválaszolatlan kérdések. A Diófa Kör nem nyelvész tagjai állandóan kérdeznek, a nyelvészek igyekeznek válaszolni, de hát nincs mindenre válasz. Meg visszafogottak is vagyunk, amit nem tudunk, vagy nem tudunk bizonyítani, ott óvatosnak kell lennünk.
Azután mindenki hazaindul, Gábor bezárja a kertkaput. Én kerékpárral neki az éjszakai külvárosoknak: végig a Rómain, az északi vasúti hídon (a fél járdát javítják, a másik felén majdnem nekimegyek a korlátnak, na szép kis újsághír lehetne belőle, hogy a nyelvész összetöri magát éjjel a hídon). Teljesen kihalt kerékpárutakon, ösvényeken, az iparivágányos Rákosrendezőn át 55 perc alatt érek Zuglóba, nagyon büszke vagyok, hogy három kerületet éjjel ennyi idő alatt végighasítok. Nem is tudok elaludni sokáig.
Szép nap volt a mai. Tárgyaltam egy vezérigazgatóval és helyettesével (mondjuk úgy: barátilag fogadtak), meghallgattam a felsőoktatási Kazinczy-verseny első 18 szereplőjét (köztük a diákomat), ittam egy jegeskávét a belvárosban, közben megtudtam, hogy egy gyanús csomag miatt egy órára ki kellett üríteni az éttermet, a tűzszerészek 40 perc alatt értek ki, a kutya tényleg robbanóanyagot jelzett, de csak tányérok voltak benne, viszont a rendőrök helytelenül jártak el, mert nem zárták le azonnal a környéket. Éjjel pedig végigolvastam az Életünket, s megállapítottam, hogy nyelvtudomány-történetet írtak. Írtunk.
Itt hozzászólhat!
