Daliás idők (Toldi)

Gémes József festményanimációs filmje. Statikus képekkel indul, „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja…”, majd egy katicabogár fölmászik egy fűszálra és elröpül. A rendező egy gondolati keretbe foglalta a Toldi-trilógiát: (1) a hős, (2) a sikeressé vált, de csalódott, végül az (3) elbukó Toldit. Mintha az élet iskolája lenne: nagy ábrándokkal indulunk, kalandok árán esetleg hősök leszünk, majd amikor elérjük a célt, rájövünk, hogy az élet mennyire más, mennyire nem a mi eszméink szerint való, s onnan csak a vergődés. Az ifjúkori eszmények, célul tűzött erények elemésznek; s ha nincs kompromisszum, megalkuvás, akkor csak az elbukás következhet. Gémes József filmjében a romantikus lovagi világot az ágyú megjelenése dönti romba, ettől kezdve álságos, cirkuszi a lét. Toldi egy letűnt kor ittmaradt, bukásra ítélt embere. Vajon mondhatjuk-e, hogy a Toldi korszerűtlen? (Ma a Bolyai Önképző Műhelyben a Toldiról és Gémes József filmjéről beszélgettünk, a bevezető előadást a Toldi-trilógia legfontosabb gondolatairól  Szilágyi Márton tartotta. – Legalább 40 bolyais nagyon élvezte az új megközelítést, melyben szóba került az indulat, a bűn és vezeklés, természetesen a Toldik izgalmas keletkezéstörténete – pl. a háromszor elkezdett Daliás idők…)