Egy nagyon régi meghívásnak eleget téve 2005-ben rászántam magam, hogy elmenjek Costa Ricába. Alig készültem fel az útra. De egy dologhoz ragaszkodtam: ha már átrepülöm az óceánt, akkor Guatemalába is elmennék, megnézni a maja romokat. Ez valami belső, érthetetlen sugallat volt. Ám amikor megláttam a hegyből kibomló maja piramisokat, sokkhatás ért. Azóta kutatom az eltűnt, összeomlott civilizációkat, magyarázatokat keresve. Később elmentem Mexikóba is, ám a fő vonal más lett: végigjártam az iszlám országokat Marokkótól Iránig, kis kitérővel az „olajországokba” (Katar, Omán, arab emírségek). Újabb kulturális sokkhatás ért Indiában, alig bírtam kiheverni. Ám megerősödtem, amikor megismertem a buddhista országokat, Nepált, Thaiföldet, Laoszt, Vietnamot, Srí Lankát, a bezárkózott Mianmart. Kambodzsába pedig annyira beleszerettem, hogy háromszor is visszatértem… Ázsiában olyan érzésekre találtam rá, amelyek mélyen szunnyadtak a lelkemben. 2014-ben bezárult a kör és a Föld: a Csendes-óceán közepén, Mikronéziában egy titokzatos város romjain merengtem. Útjaimról keveset beszéltem, mert unalmasnak találom mások úti beszámolóit. Viszont minden utamat megírtam, s ezekből áll össze hamarosan a Napsütötte sávban című könyvem. A buddhista országokban szerzett tapasztalataimat pedig már közreadta a Vallástudományi Szemle. Lényegtelen, hogy hány országban jártam, hány kilométert repültem és hány fényképet készítettem. (Mondjuk, a Qatar már törzsutasnak tekint.) Egy felnőttkori megrendülésről, katarzisról szeretnék beszámolni. Az Ázsia-élményről. Akit megfog Ázsia, azt úgysem ereszti, mondta egyszer nekem Sári László, amikor látta szememben a csillogást. A kultúrákról és nyelvekről mesélnék. Földünk csodálatos sokféleségéről, szépségéről és betegségeiről. Az összeomlás előszeléről. Amit a Baraka vagy a Samsara című film is áraszt. Az én eszközeim szegényesebbek, viszont képekkel és első saját kisfilmemmel a titokzatos óceániai városról, Nan Madolról igyekszem érzékeltetni az élményt. A képek és film önmagáért beszélnek majd, ráadásul én is megkérdezhető vagyok. S hogy merre tovább? Csakis Ázsiába. De előtte még vár egy tucat maja piramis, amit meg kell másznom…

Összeomlott és összeomló kultúrák. Balázs Géza képei, kisfilmje – Egyetemi Anyanyelvi Napok, 2014. március 20. csütörtök 17.00 – ELTE BTK 1088 Bp., Múzeum krt. 4/A. II. emelet, Nyelvész-könyvtár

Itt hozzászólhat!