Pagoda

Ma fél 11-ig dolgoztam a Rádióban. Este hétkor bejöttek velem a Nyelvőrző munkatársai, forgattak. Éppen nyitva volt a 6-os stúdió. A Pagoda üres.  A jó öreg 12-esben folyik csak munka. Tetten ért szavak. A stúdió már félig raktár. Rossz székek, egy elhasznált keverőpult. Lépcsők, erkély – valaha hangjátékok is készültek itt. Két figyelő szem, négy fül figyeli a mondataimat. „Én ide járok bakizni” mondta egyszer fáradtan Vadász Ági, a Tetten ért szavak első évtizedének hangja, persze Péter Ferivel. Fehérvári Győző, aki kitalálta a műsort és engem, csaknem 20 éve nem járt itt. Hámor János, első rendezőmet évekkel ezelőtt temettük. Mondatai fülemben élnek. Gáll Ernő, második rendezőm évek óta nyugdíjban. Egyedül mentem végig az üres folyosókon. Kártyámat két éve bevonták. De már alkalmi belépőkártya sincs, nem működik a technika. A biztonsági őrt sem ismerem, korábban ismerősek voltak.  Alvó szegek a jéghideg homokban. / Plakátmagányban ázó éjjelek. / Égve hagytad a folyosón a villanyt. / Ma ontják véremet.