Kanizsától Egerig

Magyarkanizsára (Szerbia, a határtól néhány km) hívott meg Pósa Károly egy előadásra. Éppen aznap, amikor Szabadkán a miniszterelnök avatta Kosztolányi szobrát, s másnap a Magyar Szó ekképp számolt be róla: Nemzetünk kincsesládájának kulcsa a magyar nyelv. Előadásomra sokan eljöttek, jókat kérdeztek, olyasmit is, hogy a gondolkodás és nyelv milyen kapcsolatban van. Elgondolkodtató. De egy előadás ennek kifejtésére kevés. – Magyarkanizsa szépül: az új épületek tervezőjével vacsoráztunk, aki egy „továbbgondolt szerves építészetet” művel. Csöndes és barátságos volt a „Soba” – ahol megszálltam. Másnap föl Budapestre. Az autópályán sorokban jönnek a békemenetre érkezők. Valaki azt mondja, nagyon sokat jelent ez neki – a korábbi dec. 4-e után. Megértem. – Pesten éppen hogy csak ruhát cserélek, máris visznek Egerbe, ahol 16 órakor a Templom galériában nyílik Galambos Tamás kiállítása. Közéleti, groteszk és ironikus képek, aprólékos kidolgozottság. Gyakori motívum: a kaméleon. De megfestette a vörös iszapot (páratlan perspektívából, fölülről), a ciánkatasztrófát (2000), vagy éppen a kordont (2006). De itt az Evolúció című képe (1970-ből), melyen mintha visszafelé mennének a dolgok, vagy a Noé bárkája (1987), melyen könyv, oszlop süllyed el a habokban, a parton házak, és Noé nem kétségbeesve néz. Beszédes a Restaurátorok (1982), melyen Marx szobrát igyekeznek helyrehozni. Egerben ki kell állítani a Dionüszosz Egerben képet. A jelenségek mind tragikusak, esetleg tragikomikusak. De mintha ez maradna meg: a komédia…