Egyik tanítványom közvetített: legyek vendége a bajai III. Béla gimnáziumnak. Hétfőn tehát Bajára utaztam, de ha már mentem, Fekete László nyelvész kollégám megszervezett egy előadást, a 48. magyar nyelv hete beharangozóját az Eötvös József Főiskolán. Vagy 100-an jöttek el előadásomra (A magyar nyelv a 21. században), majd a kollégákkal ebédeltünk, azután irány a III. Béla. Csak egy pillantást vethettem a megújult főtérre – a Werkmeister harmóniákból ismerem, ott füstös és kopott, most fényes és derűs. A III. Béla nevezetes hely: őrzi Szarvas Gábor, Margalits Ede, Hováth Cyrill és Babits Mihály emlékét. Még két nyelvészt nevezek meg, de ők még élnek, nem kerültek fel a falra. Személyiségünk az interneten címmel kérték az előadást, első alkalommal foglalom össze gondolataimat. Valahogy belekeverek egy poént, először adom elő ezt a témát, először adok elő Baján (majdnem igaz), elmondhatom Kellér Dezsővel, hogy minden 50 évben egyszer eljutok Bajára. Az előadás után egy tanár kolléga megjegyzi, kicsit soknak tűnik az 50 év. 4-kor befejezem az előadást, a főtéren már készülnek a miniszterelnök beszédére. Ismét nem egyeztettünk, pénteken a Délvidéken, ma pedig Baján tartunk párhuzamos előadást. Csöndes és nyugodt a buszút visszafelé, tanítványommal beszélgetünk, s arra gondolok, hogy mennyire hosszú az 50 év.
Itt hozzászólhat!
ápr
1
