Józsa Péter művelődésszociológus emlékére 2002 óta rendez szimpóziumokat a Magyar Szemiotikai Társaság Vas megyében: Szombathelyen és Nagyrákoson. A negyedik szimpózium április 4-5-én volt, témája: A jelromlás. Azt vizsgáltuk, hogy miért és hogyan romlanak a jelek. Vizsgálható a kérdés az archív filmek felhasználásában. A felejtésben. Szavak, retorikai jelenségek kihalásában – mutatták be a nyelvészek, Minya Károly, Pölcz Ádám. A harag jelenségében – ismertette Markó Péter. A tárgyi, a vallási, a szövegjelek romlása, rontása változás, és rendszerint együttjár építéssel – hozott példákat Gráfik Imre, Horváth Sándor. Az emberi lét kettős arca figyelhető meg a jelromlásban: az emberi nem építő törekvése mindig együttjár tökéletlenséggel, rontással – mondta Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor. A jelromlás a társadalmi kommunikáció zavara, minden jelrendszerben megfigyelhető. A szemiotika alkalmas keret ezek összevetésére, például alapvető (antropológiai) gondolkodási-cselekvési formák modellálása miatt. A jelromláson való interdiszciplináris együttgondolkodás páratlanul baráti és ösztönző jellege pedig példa lehet a tudományok közötti együttműködésre – mondtam én, A felejtés szemiotikája című eszmefuttatásomban és összefoglalásként. Az előadások Szombathelyen a Savaria Múzeumban kezdődtek Voigt Vilmos emlékezésével, szombaton az őrségi Nagyrákoson folytatódtak. A résztvevők 12 órakor megkoszorúzták Józsa Péter sírját, és elénekelték az Én Istenem rendelj szállást… című népdalt. Ezután Németh Istvánné polgármester asszony bemutatta Nagyrákos tájházát. A jelromlás igazi példája Nagyrákos református iskolája, melyet 1982-ben megszereztem az ELTE-nek (terepgyakorlati háznak), majd az egyetem felújította, de 1994 táján szerencsétlen döntések sorozataként már teljesen leromlott, az összeomlás szélén áll…
Itt hozzászólhat!
ápr
5
