Egy lomtalanításon kaptam magamhoz ifj. Brenner József (Csáth Géza) Naplóját (1906-1911). Rettenetesen lehangoló. Nem feltétlenül az „M”-mel jegyzett napi morfiumadagokkal való szomorú küzdelem miatt, hanem ennek az öt évnek (orvosegyetemista Budapesten) összes rossz előjelével, amelyek végül az 1919-es tragédiájához vezetnek. Gyakran lázas, betegségfóbiái vannak („szörtyzörej”), állandó a pénzzavara, rettenetes németsége (olykor németül ír, gyakorol), mániákusan hajtja a nőket, számolja és olykor „értékeli” a „koituszokat”, a legszomorúbb, hogy többnyire csak tárgynak tekinti a nőket, „reszketett a gonorrheától”, később már „szék”-ét is jegyzi, aprólékosan. Már izgalmasabb, hogy jegyzi és fejti az álmait (Freud módszerével, Junggal még találkozni is szeretne; korán meghalt anyja gyakran jelenik meg álmaiban), s lenyűgöző zene-, azonbelül operaszeretete (szinte minden este koncerten vagy az operában van, rajong Wagnerért). Sok a lista, a nagyon rossz mondat, és nagyon kevés a gondolat. József Attila Szabad ötletek…-jét olvastam ilyen lehangolt állapotban. Inkább a művek, s hallgasson az ember! (Életjel, 2007)
Itt hozzászólhat!
jún
11
