Beszélgetésre hívott az éjszakai, kártékony ragadozóról elnevezett honlap vezetője. Jeleztem, hogy nyelvstratégiáról és politikáról nem beszélek, megnyugtatott, nem interjút akar. Két órát beszélgettünk egy belvárosi teraszon, teljesen véletlenül két asztalnyira ült tőlünk az egyik legismertebb (angol) magyar nyelvész. Kölcsönösen voltak pozitív szavaink, hiszen tény, hogy egy marginális témában sikeres, látogatott honlapot hozott létre. A nyelvi ismeretterjesztésnek új formát adott, új közönséget hozott. Szerinte nem ellenségesek velem és környezetemmel szemben, bár én ezt nem így érzem. Viszont megerősítettem, nem ejt rajtam sebet, évtizedek óta tudom, aki kiáll a színpadra, ne csodálkozzon, ha bántják. Érdeklődött pályám felől: tetszik neki a Tetten ért szavak, bár vezetés közben néha egy-egy adásnál félrekapja a kormányt. Óvott a szómagyarítótól: ő talán még érti is, hogy ez játék, de rajtam röhög a világ, hogy a penderítőt akarom a pendrájv helyett. (Nem akarom, de mindenki úgy és azt értelmez, amit akar.) És az antropológiai nyelvészet is érdekelte, no meg honlapunk egyik rovatát is jónak tartja. (Az egészet nem, mert van közöttünk némi nézetbeli különbség.) Fölhívta a figyelmet, hogy új könyvemet éppen most szedi ízekre egy kollégája, hogy melyiket, nem tudta megmondani. Jól esett a beszélgetés. Beszélgetni kell. Kiderül, hogy ezek a viszonyok mások, mint amilyeneknek gondoljuk. Persze, hogy nem értünk egyet mindenben. Rosszul fogalmazunk, félreérthetőek vagyunk, de talán van minimális egyetértés abban, hogy szerethetőbb, élhetőbb világot és viszonyokat akarunk. És még valami: a beszélgetés mindig egyezkedés. Vagyis arra is jó, hogy magunkat jobban lássuk, és ügyetlenségeinken javítsunk.
Itt hozzászólhat!
jún
26
