2002-ben kapott Bolyai-díjat. A Bolyai Műhely Alapítványban találkoztunk.  Kezdetektől kuratóriumi tag volt,  néhány éve mások unszolására elvállalta az elnökséget, de kérte, hogy kíméljék, ő kutatni szeretne. Elévülhetetlen érdemei vannak az Alapítvány átalakításában, ügyeinek rendezésében. Ez a feladat természetesen semmiség volt ahhoz képest, hogy életében folyamatosan kutatott és oktatott, új típusú számítógépet talált fel,  egyetemi kart is alapított, a PPKE informatikai karát. Utoljára a 2013 májusi kuratóriumi ülésen találkoztam vele. Utána egy formális aláírás miatt személyesen kellett  megjelennie a bankban. Hiába kértük az ügyintézőt, állítsanak össze mindent előre, hogy a professzor úrnak csak aláírni kelljen, a teljesen formális ügyet egy órán át intézték. Mellette ültem, beszélgettünk. Akkor beszélgettünk a leghosszabban. Azt mondta, hogy nem fárasztja az Amerika és Magyarország közötti ingázás, beszélt az informatikáról és a bionikáról, az informatika jövőjéről, a mesterséges szemről, tanítványairól, az egyetemi életről. Miközben a banki alkalmazott az informatikai dzsungelben teljesen elveszett, nem tudta, hogy mit írt be, mit törölt, mit mentett, mit hagyott jóvá a központ, nyomtatott, aláíratott, széttépett, újranyomtatott.  Hiába kértem korábban, ha lehet, csak aláírni kelljen bejönnie a professzornak. A banki alkalmazott kicsit kioktatott bennünket: ezek a szabályok, ezeket be kell tartani. A bankbeli várakozás alatt Roska Tamás átszervezte napirendjét, de megértő és türelmes volt, és nem vette föl a számomra kioktatónak tűnő szavakat. Majd elindult a 6-os villamos felé, vissza az informatikai karra. Barátságos, megértő, türelmes, kedves egyéniség volt. Szobájából mindig lekísért bennünket a kijáratig, és megköszönte a munkánkat. Befogadó táborainkban köszöntötte az új bolyaisokat, olykor előadást is tartott kutatásairól. Köszöntőiben mindig hangsúlyozta a tudomány és a művészetek kapcsolatát. Azt, hogy a művészetek, a művészeti tevékenység segíti, mintegy megtermékenyíti a tudományos gondolkodást. Több helyen elmondta (ő, a számítástechika nemzetközi professzora), hogy az interneten „csak” keresgélők semmire nem mennek, szervezett, rendszerezett tudás kell, és persze a művészetek szeretete, ismerete, mert onnan jön az intuíció. Májusban váltottunk utoljára ímélt, kérte megértésünket „korlátai” miatt. –  A család gyászjelentésében nem sorolja fel címeit, rangjait, csak egy hosszú névsor, hogy hányan gyászolják, és két szép idézet: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.” (Róm. 8:28) – „Barátaim azt hiszik, hogy fekszem. / Nem tudják, már járni tanulok / megadóan, az Isten oldalán” (Zelk Zoltán) Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ROSKA TAMÁS végtelen türelemmel viselt, hosszú betegség után 2014. június 17-én hazatért Teremtőjéhez. Szentmisét mondunk Érte a Szent István-bazilikában 2014. július 12-én 10.30 órakor. Búcsúztatása 2014. július 12-én, 13.00 órakor a Fiumei úti Sírkert (1086 Budapest, Fiumei út 16.) ravatalozójában lesz. – Azért kell hinni a másvilágban, mert akkor ott esélyünk lesz találkozni, s megbeszélni mindazt, amire itt nem jutott idő.

Itt hozzászólhat!

Megosztás