Feladtam

Karcsi és családja az év eleje óta mindent megtervezett: a táborom végén Fenyvesről indulva körbekerekezzük a Balatont. Minden elő volt készítve, a bringát levittem. A tábor végére azonban elfáradtam. Hétfőn hivatalos okból fel kellett ugranom Komáromba. Két óra alatt lenyomtam a távot (remek kamionsorokat lehet előzni Fehérvár és Komárom között), egy órakor már ismét Fenyvesen voltam. Fülledt meleg volt, iszonyatos fáradtság szakadt rám. Ránéztem a bringára, nem tudtam rá felülni. Karcsi értünk jött volna kocsival, de a tábor, a komáromi vágta, a rámszakadt kimerültség miatt úgy döntöttem, feladom, idén sem kerekezem körbe a Balatont. Bepakoltam a kocsiba, és hazajöttem. – Este olyan fejfájás szakadt rám, hogy már fogat mosni is nehezemre esett. Az első fejfájáscsillapító után pedig még rosszabb lett. Nyolckor lefeküdtem, és éjjel, amikor először felébredtem, éreztem, hogy jó pesti ágyamban végre kipihenem magam. 12 órai alvás után frissen ébredtem, és délelőtt a Széchenyiben könnyedén leúsztam az 1500 métert. Csak azt nem értem, hogy tegnap miért nem tudtam felülni a kerékpárra. – Irigyelem Karcsiékat, akik most kb. Akali környékén tartanak. Holnap Akarattya, holnapután Szárszó, majd Fenyves… Nélkülem. Talán jövőre sikerül nekem is.