Váratlanul elhunyt Fodor Sándor prof. emeritus, korábban az Orientalisztikai Intézet, a Sémi és Arab Filológiai Intézet vezetője, professzora. A nyár elején találkoztam vele utoljára, sokszor ebédeltünk együtt a menzán. Tavasszal a tévében láttam, az államfőnek tolmácsolt Katarban. 1996 és 2000 között együtt voltunk dékánhelyettesek. Kedves, halk szavú, segítőkész kolléga volt. 1996-ban, első egyiptomi utamra ő készített fel. Mivel kollégiumban fogok lakni, legyen nálam rovarirtó, ne egyek tisztított zöldséget, gyümölcsöt, és még a lábamat se tegyem be a Nílusba. Megfogadtam, túléltem, azóta többször is. – Egyszer arról beszélgettünk, hogy még nagyon ifjúként olvastam Vedres László A fáraók folyóján című könyvét (1972), mely a Magyar Ifjúság Nílus Expedícióról szólt: három magyar fiatal végigevezte a Nílust Asszuántól a tengerig…, ha jól emlékszem, a hajón ott volt Fodor Sándor is. Én hasonlómód beleszerettem a Nílusba, s ha a lábamat nem is mártottam bele, azért egy jó darabon végighajóztam rajta. – Egyik alkalommal a menzán megjegyezte, szóljak már egyszer az „akár”-ról, megtettem: „Arab szakos kollégám állít meg: borzasztó a reklámokban szereplő akár. Akár 50%-os kedvezménnyel, sőt, az adósságválság előtt így hirdették az autókat: Akár 0%-os áron elviheti. Vagyis ingyen. De miért akár?…” (Folytatás a neten, illetve a Kettesnyelvünk, Minya Károllyal közös kötetünkben, 2014: 37.) – Egyszer meghívott Ábrahámhegyre, de akkor nem tudtam élni a meghívással. Sajnos, többet már nem beszélgethetek vele az arab kultúráról. (Búcsúztatása 2014. augusztus 30-án 17 órakor a gazdagréti református templomban. Az ábrahámhegyi temetőben helyezik örök nyugalomra.)
Itt hozzászólhat!
