Az azerbajdzsáni (bakui) fapadoson gyakorlatilag csak azeriek ülnek, no meg elvétve néhány magyar. A járat éjjel megy, hajnalban jön. Az ország az iszlám hagyományok, a posztszovjet világ és a modernizáció fura keveréke. Mecsetek nem túl nagy számban, az imám szólítását ritkán hallani, az autóállomány félig Zsiguli-Lada (néhány leharcolt Ikarus), félig szupermodern terepjáró, a szovjet építészet emlékei átalakítva szépen belesimulnak a modern környezetbe. Féltem, hogy Baku az arab „olajvárosok” erőltetett modernizációját követi, de szerenécsére nem. Erős szimbólumként a szovjet-éra szokásos tévétornya mellé felhúzták Baku és az ország új jelképét a „lángtornyokat”: éjjel is meg kell nézni, valóban lángolnak, s kiépítették a világ talán legnagyobb, legszélesebb tenger parti sétányát. Elhanyagolt épületet nem látni. Márványlapokkal kirakott, tiszta aluljáró mindenütt. Koldus sehol. Mindenhol barátságos teázók, sör is kapható. A férfiak kizárólag hosszú nadrágban járnak, a nők szabadabban, változatosabban, kevesen fedik el arcukat. Az aranyfog menő. – Az idősebbekkel (az azerin túl) főként oroszul lehet beszélgetni, a fiatalabbakkal már angolul is. Szivélyesek. Egy vidéki fiatalembert megkérdeztem, milyen nyelveket tanul: orosz, török, kazah. – Turista alig. Baku és látnivalóik megérnek pár napot: az óváros, maga a lángtornyok és környéke, ahol az 1990-92. közötti függetlenedési harc mártírjai nyugszanak, a helyi buszokkal megközelíthető Tűztemplom, Égő hegy, a kubusztáni őskori sziklarajzok és bugyborékoló iszapvulkánok. No meg természetesen a tenger, bocsánat, tó (Kaszpi), melyben olajkutak árnyékában lehet fürödni. – A metró szovjet, a mi 3-as metrónkra emlékeztet, csak jóval hosszabbak az állomások közötti távolságok, s az embernek tényleg félelme támad az iszonyatos csattogásban. (1995-ben szörnyű baleset is történt.) De új vonalak is épülnek. – A helyi buszok rendszere sajátos és példás: ötvözik a nyugati pontosságot a keleti szabadossággal. Számozottak, sűrűn járnak, nyitott ajtajukból fiúk kiabálják az úticélt, s szedik be – szigorúan leszálláskor – a 20 qepiket (kopejkát), kb. 60 forintot. Bliccelni lehetne, de minek? (Folyt. köv.)
.
Fényképalbum itt:
https://www.facebook.com/geza.balazs.752/media_set?set=a.10152718574684252.1073741827.788314251&type=1
Egyszerűbben: Facebook/Balázs Géza
Itt hozzászólhat!
