Mondják, a ma fiatalja multitasking (sokfeladatos) üzemmódban él: tanul, zenét hallgat és számítógépezik egyszerre. – Ez hihetetlen, és elképzelhetetlen. Mi a régi kor emberei egyszerre csak egy dolgot tudunk csinálni. Kezdődik az órám, de közben eszközöket hoznak a lakásba, és az önkormányzat is bejelentkezett valami ellenőrzésre, de szólni kell a villanyszerelőnek is, hogy lehetőleg akkor… Végetért az órám, megyek a másikra, de jönnek az ímélek, korrektúra gyorsan vissza, és a szakdolgozónak és doktorandusznak is válaszolni kell. Véget ér a második órám, délután tanszéki értekezletet kell tartani, utána nagy előadás, külsősök is jönnek, meg két kolléga, aki velem akar beszélni, közben kiderül, nem működik a menza (nem tudok ebédelni), de ellenőrizni kell az előadás ppt-jét és a projektort is, hiszen már párszor cserbenhagyott. Kinyomtatni az esti rádióadás szövegeit, aláhúzni L. szövegét, mert ő is munkából esik be, bekapni valami kaját, hogy ne korogjon a gyomrom, mert a mikrofon azt is veszi, meg fölvesszük az összes októberi adást, szinte baki nélkül. 21.30-ra otthon, na jó, a Barátok közt-öt megnézem, közben vacsora, és akkor nekiugrunk a holnapi napnak: két egyetemi előadás, egy MTA-előadás, egy Századvég-bemutató, 6-kor kelés, mi az, hogy multitasking?
Itt hozzászólhat!
szept
17
