Ellenálló voltam

„Véletlenül” az önkormányzati választás kapcsán jutott eszembe. A 70-es években, kisdiákként ellenálló voltam. Akkor tanácstag-választások voltak. Körzetünkben egyetlen képviselőt jelöltek (mindenhol egyet), B. Títuszt. Szabványpapírokon volt kiragasztva a név. Estefelé FI barátommal – hülye tréfából – a Títusz nevet filctollal Tífuszra javítottuk. Nem volt nehéz, a t-ből f-et könnyen lehet csinálni. Kicsit szorongva mentem haza. Apám sokszor mondta, vigyázzak a nyelvemre. Másnap iskola után körbejártam a plakátokat. Mind hiányoztak. Értem pedig nem jöttek. – Pár évvel később elérkezett az első szavazásom ideje. Abban az általános iskolában volt a szavazóhelyiség, ahová jártam. A szavazóbizottságban fő helyen az a néni ült, aki ún. „tömbbizalmi” volt  körzetben, néhány elemije lehetett és leginkább pityókásan imbolyogni láttam az utcán. Most is mosolygott, kedves volt, ő adta át az első szavazónak szóló oklevelet. Így találkoztam a szocialista demokráciával, a demokratikus centralizmussal.