Elsőre elképzelhetetlen, hogy lehet színre vinni; de a forgószínpad remek lehetőség a három sík egybecsúsztatására. Azon töröm a fejem, hogy mit fognak majd kihagyni, mert vagy nem vihető színre, vagy hosszú. Berlioz balesetének színre vitele (levágja a villamos a fejét) mindenesetre olyan ügyes, hogy elhiszem, a többi is menni fog – és tényleg, Margarita repülése is ügyes megoldás az átlátszó fóliában, Jesua (Jézus) keresztrefeszítése is. Várom, hogy mi lesz a színházjelenetben: az kiszámítható, hogy az ülések közül beszólnak majd beépített emberek; de ahelyett, hogy őrülten rohannánk divatos ruhákat magunkra ölteni (s utána meztelenül maradni) – inkább Woland (Lukács Sándor, remek!) olvas be nekünk, a „tisztelt” közönségnek, keményen, őszintén, eltávolítóan: Szünet. – Az első rész mindenképpen látványszínház, szemnek-fülnek egyaránt szóló, a másodikra lelassul, filozofikus és sajnos monoton lesz (kifulladt az ötletbazár). Sajnos a nagyszínpadról a nem kihangosított szöveg nehezen érthető. – A sokszálú, erősen rejtélyes, zavart kerltő mű titokzatosságát a színpadon is megőrzi, s ez jó. A sejtett beszólások mellett persze vannak kiszólások is: felbukkan a higgs bozon, jó néhány konkrét diktátor, s bizonyos áthallásokat úgy tesznek jelentőségteljesebbé, hogy lelassítják, valamint kilépve a körből, a nézők szemébe mondják. – Bulgakov titkát okosan boncolgatja a rendező Michal Docekal (Cseh Nemzeti Színház), finoman szatirikus és groteszk, visszafogottan filozofikus. (Vígszínház, 2014. okt. 28.)
Itt hozzászólhat!
okt
29
