Gyerekkoromban nagyon szerettem volna egy kis villamosvasutat kapni. Nem tellett, nem kaptam. Azután megszoktam, hogy mindent nem lehet. Pótlásként megszerettem a valódi vasutat, főleg a helyi érdekű és kisvasutakat, írtam róluk, sőt bevezettem a vasútnéprajz fogalmát. Még egyetemi speckollt is tartottunk Molnár Gergellyel a vasút antropológiájáról. – Néhány éve a születésnapomra megkaptam a kisvasutat. Örültem a figyelmességnek. Bár, olvastam valahol, nem jó, ha a gyerek akkor kapja meg a kerékpárt, amikor már autóra vágyik. Múlt héten összeszereltem. Megy. Előre-hátra. Alaptípus, de jó játék. Építettem neki tolltartóból emelkedőt. Azt már nem nagyon szereti. A macska viszont megijedt tőle. – Két éve találkoztam AI-val, a BKK-nál dolgozó fiatalemberrel. Azon kaptuk magunkat, hogy második órája beszélgetünk villamosokról, vonatokról, állomásokról. Környezetünk elhűlve figyelte, meddig bírja még ez a két őrült. Akkor AI így summázta: „Látom, te is kötöttpályás vagy!” Sőt, még ha azt is tudná, hogy „keskenyvágányú”. Cseh Tamás: El ne feledjétek, vannak köztünk keskenyvágányú vasutasok is…

HPIM0115.JPG

(A kép 2008-ban a Nyíregyháza–Balsai Tisza-part között közlekedő kisvasút Herminatanya állomásánál készült – itt ágazik el a vonal Dombrád felé. Már egyik vonat se jár.)

Itt hozzászólhat!

Megosztás